A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Leírások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Leírások. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. március 20., szombat

Import

saját blogomba írtam, de abszolút ide kapcsolódik



a második életemben francia lány vagyok. mézszőke haj, zöld szemek, nem túl magas, isteni lábakkal. divatcégem van barátnőmmel Londonban. a sorbonne művészeti karán végeztem, munkamániás vagyok, és remek a humorom. egy csodásan izgalmas kapcsolat veszi kezdetét éppen az életemben. kaland lesz-e vagy a legigazibb szerelem? bonyodalmak, függőségi szexualitás, határok feszegetése, idill és lélekrugdosás vár rám, önvalóm alapjainak megrendülése.

meg középkorú férfi is vagyok, hihetetlen karrierjének még mindig a csúcsán, emberként azonban egyedül. szokott emberi és férfigyarlóságaim tudatában, ravaszon, önelégültségem melletti bizonytalanságaimban olykor őrlődve, igazi strange personality.

nem, nem kapott el a virtuális valóság, nyugalom.

írok.
fanfiction. elismerés nélkül való műfaj, de nem bánom, mert a kognitív élvezetek egyik netovábbja számomra jelenleg. és igazi írás. interperszonális dinamikával, mert szerzőtárssal írunk, és ötleteink ide-oda pattogó pingponglabdája (hangeffekt: Depeche Mode: Pipeline) olyan különleges, meglepetésekkel teli várakozással telíti a folyamatot, ami egyedül nem születne meg. a klasszikus szinergia-jelenség, amikor a részek összege nagyobb, mint puszta összeadás, avagy a kettő meg kettő egyenlő hat tipikus esete. fantasztikusan izgalmas tudni a történet nagy vonalát, ugyanakkor várni szerzőtársam válaszreakcióját, amiben mindig van valami, amire én nem is gondoltam volna.
és testi-lelki reakciók mindeközben.
a pszichológia vizuális imaginatív szinkronnak hívja a jelenséget azt hiszem, amikor két ember egymástól függetlenül ugyanazt a képet vizualizálja a képzeletében. írunk, közben bekérdezem: látod??? és jön a válasz: tisztábban mint a monitort!!! látom a fényeket, hallom az utcák zaját vagy épp a park avarának ropogását, illatát is érzem, ahogy a kihalt tervezőszobában való munka grafitszagát is.
és az érintések. mert a fanfiction továbbra is egy erotikus műfaj. a lassú feszültség vagy éppen a kapkodó vágy ugyanúgy születik meg a testemben, mint a valóság, hiszen mindent az agy irányít, és ami ott megszületik, az létező érzékletet képes generálni-befolyásolni.

és a figurák. mozgatni őket, élni az életüket, érezni érzéseiket, tudni ízlésüket - a teremtés isteni jellegétől kölcsönzött hatalom.

az élvezet mellett pedig felvillan pragmatizmusom urbánus LED-fénye: egy lépés innen az elismerhető irodalom: novella, elbeszélés, regény.


a legélvezetesebb ujjgyakorlat ez és több annál.

2010. március 18., csütörtök

I am You

Ugyan, ez egy fickes blog, de ez a bejegyzés fickírással kapcsolatos, konkrétan az IDM-mel (It Doesn't Matter) ami Useless - girl és az én eddigi utolsó munkák. A számot a fick írása közben értelmeztem igazán. Véleményem/nyünk szerint ordít, hogy miről is szól valójában. És itt kapcsolódik be a slash vonal. Lássuk csak...

2009. SOTU megjelenése. Az albumot egy páran lehúzták először (én is), de a lehúzók egy része megszerette idővel, egy része pedig nem (én megszerettem XD). De egy dolog biztos: mindnyájan nagyon örültünk az új turnénak, vártuk a pillanatott és ezer meg ezer Mode-os szempár szegeződött világszerte a YouTube-ra a Tel Aviv-i nyitókoncert után. Természetesen végigwatcholtuk a turnét a neten, így vártuk a saját dátumainkat. Az ember lánya - merthogy a tévhittel ellentétben lány vagyok - nem tudta nem észrevenni, hogy Dave egyik kedvenc szórakozása a színpadon Martin lett. Ölelgetések, puszik, kétértelmű mozdulatok. Először csak azt gondolja ilyenkor a rajongó lány, hogy csak a show kedvéért. De, aztán elkezd gondolkodni.... férfiak... ölelgetés még okés, de puszilkodás?? Nos, így kezdődik egy slash történet. És, hogy mi van benne?

Nagy átlagban azt lehet mondani, hogy az illető két fél rájön, hogy szerelmesek, bátortalanok, de kísérleteznek és félnek a külvilágtól. "Mi lesz, ha kiderül?" De a szerelem tudata győz, a fickek vége több kimenetelű lehet, de szabad happy end-el még nem találkoztam, vagyis nem olvastam olyat, ahol a felek felvállalhatták volna egymást, max egy válás történt meg és folytathatták a kapcsolatukat. Hogy mit is akarok ezzel a bejegyzéssel érzékeltetni? Magam sem tudom. A címben említett számot hallgatom (ismét végtelenítve) és a szövegen halódom rendesen. Zseniális a szöveg, abszolúte a fent említett helyzetek összességére értelmezhető. Egy bűnös, de élvezetes tiltott szerelemről szól, amiből nem tudnak a felek szabadulni és egymástól sem tudnak elválni, hisz "én te vagyok és te én." És, ha az ember jobban belegondol, mi lehetne tisztább és igazabb, mint két olyan ember szerelme, akik egymásért semmitől sem félnek és a szerelmükért mindent megtesznek, mert az olyan erős, olyan tiszta, hogy képtelenek lennének egymás nélkül élni. Mert kiegészítik egymást, szeretik egymást a másik igaz valójáért és nem félnek eltitkolni mindazt, ami a lelkükben rejlik. Számorma erről szól ez a szám.... és talán a fickírás egy része is.

indulatáttétel

írunk. a jelenet feszültsége, a karakterem dühe igazi dühvé válik bennem. forrok az indulattól, valakit meg tudnék ütni, igazán, igazán mérges vagyok, frusztrált, zavarodott. az vagyok, akit írok. brutális élmény. most tényleg a sírás határán állok. hihetetlen érzés, hihetetlen.

2010. március 16., kedd

Hogy is van ez?

Nos, mint kedves írótársnőm említette már ez az blog fanfictionoket fog tartalmazni. Mielőtt belevágnánk a postolásba egy keveset hadd meséljek erről a "műfajról". Kezdjük a szóval: Fanfiction.

fan = rajongó
fiction = fikció, kitalált dolog

Ebből látható, hogy a fanfiction a fanok által kreált fikció műfaja. Alkategóriában tulajdonképpen csak a slash-t különböztetik meg, egyébként korhatár szerint vannak becímkézve a történetek. Tulajdonképp a fickek családfája a következőképp nézz ki: egyszerű történet vagy szexuális tartalmú. Szexuális tartalmon belül: normál fick és slash, ezen belül a korhatárok és a tartalom, illetve a tartalom műfaja szerinti felosztások: dráma, vicces, tartalmaz - e durvább jeleneteket, BDSM, féri egy nővel, férfi két nővel, nő két férfivel és társai.

A normál kategóriát gondolom nem kell magyaráznom, adott egy pár, esetleg egy háromszög és egymásra találásuk története szexuális elemekkel vagy anélkül.

A slash azonban csakis szexuális tartalmú fick, történetében általában két férfi szerepel. Az FF műfaja valljuk meg, elég kényes, eleve fanfiction és, mint ilyen híres emberekről, zenészekről, sorozatok/filmek szereplőiről szólnak, emiatt sokan nem veszik komolyan ezeket az alkotásokat, pedig véleményem szerint igenis hasznos dolog, ha egy 14 - 16 éves az írással próbálkozik. De visszatérve a fő témához: a "kényesség" másik részét még az adja, hogyha az illető ifjú író szexuális tartalmú ficket ír, aminek több hátulütője is van, de ha jól sikerül, akkor nagyon élvezetes olvasni. Ezt fűszerezzük meg a slash-el. Ugye, hogy nem is olyan könnyű? Szóval, a slash, azzal ellentétben, amit egy felületes szemlélő gondolhat nem két meleg pasiról és az undorító szokásaikról szólnak. Írtam és olvastam is már slash-t, nem is egyet és bizton állíthatom, hogy a slash írók olyan erkölcsi kérdésekre mennek rá fickjeikben, mint lehet - e szerelem két férfi közt, ezt a külvilág mennyire ítéli el és mik a lehetőségeik az életükben és a magánéletükben. Érdekes módon, mindegyik slash azon alapul, hogy az ilyen párkapcsolatok nem kerülnek nyilvánosságra.

A fickekkel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés a külvilág és a szülők számára:

Hasznos - e a fickírás?

Az elmondottak alapján a fanfiction-ok haszontalan, komolytalan műfajnak tetszhetnek, mégis azt mondom, hogy van haszna. Dolgoztatja az agyat, rengeteget javít a szókincsen és a helyesíráson, finomodik a leírás képessége, ahogy próbálja az ifjú író szemléltetni azt, amit elképzelt. Igen, a rajongás egy formája, és a rajong más, mint olyan, gyerekesnek titulálható. A fickírást azért választják sokan, mert nem kell az összes karakter kidolgozásával foglalkozni, a főhős (a híres ember) egy létező személy, élettörténettel, névvel, mutatott személyiségjegyekkel. Ezt használja fel az ifjú titán a történetében és máris egy jókora adag időigényes munkától szabadult meg, azaz: a főszereplő karakter aprólékos kidolgozásától. Megjegyzendő, hogy igen, az igazi íróban benne van a képesség, hogy újat tud alkotni, legyen az karakter, történet vagy egy új világ. De a fickírók nem teljes értékű írók, írópalánták, akik eldönthetik, hogy feljebb akarnak és tudnak - e lépni vagy nem és idővel abbahagyják az írást. A fictionok az írás örömével ismertetik meg a művelőjüket, nem többel, nem kevesebbel. Kirándulás a képzelet világába, újra és újra megkreálni a főhős személyiségét, új karaktereket kidolgozni mellé, új történeteket lepörgetni.

Ez a blog ezzel a műfajjal és művekkel foglalkozik. Nem vetjük meg a slasht és minden esetben csak és kizárólag szexuális tartalmú novellák/kisregények kerülnek fel (mert ezt szeretjük XD). A mi választott főhőseink a Depeche Mode két tagja, David Gahan és Martin Gore. Ha le tudod vetkőzni az "ez hülyeség és felesleges meg gyerekes!" ellenérzéseidet, esetleg író vagy, vagy csak sima olvasó, szeretettel várunk olvasóink körében, hogy velünk együtt szárnyalj egy alkotott és írott világban.