Nouvelles robes - 9. fejezet

Sandrine végzett a pakolással és a bőröndjeit a nappaliba cipelte ki, hogy holnap reggel indulásra készen várják őt. Érezhetően közeledett a nyár, ahogy a tavasz a vége felé tartott és ilyenkor mindig hazament három-négy hétre. Hiányzott neki az otthona, ezt bevallhatta magának. Remélte, hogy hamarosan a cég költözhet Franciahonba. Egy pillanatra elmélázott, hogyha még tartaná a kapcsolatot a szőke férfivel, akkor eljöhetne vele… de korholva megrázta magát. Vége! És erre nem hajlandó visszatérni többet, fogadta meg, ahogy minden alkalommal tette, amikor a férfi eszébe jutott. Végül visszatért a hálójába, hogy az utolsó pár dolgot is összekészítse, ami az utazáshoz szükséges volt.

Adéle kínlódva kerengett a lakásában. Kora este volt. Aludni még nem lehetett. Meghívása nem szólt sehova. Sandrine elutazott, bár vele is alig beszéltek az elmúlt időszakban. Nem volt kihez szólni. Lakásának összes ablaka sarkig nyitva volt, hogy legalább a meleg április végi levegőt érezze és a közlekedés zaja beszűrődjön. „Dave.” – pillantott az órára. „Mit csinálhat?” De nem bírta a gondolatot, görcsbe rándult tőle a gyomra. A férfi illatát érezte az orrában, valahányszor eszébe jutott. És gyakran, túl gyakran jutott az eszébe, így a parfümből, a férfi kipárolgásának illatából és a szivarkáinak füstjéből álló illat már-már megőrjítette. Nem sikerült, bármibe fogott ma este. Próbált tervezni, de csupa unalmas szar került ki keze alól. Könyvre nem tudott koncentrálni már hetek óta, folyvást a férfi arca, egy-egy gesztusa úszott be a képzeletébe. Festeni próbált, de remegett a keze, így letette azt is. Mióta Dave elment, beszéltek néha telefonon, de ez sem segített, sőt. Adéle egyre fogyott, szemei még az eddiginél is nagyobbaknak tűntek az egyre beesettebbnek tűnő arcon. A férfi hiánya, és saját ellentétes érzései emésztették. Végül bort bontott, hátha kicsit segít elaludni.

Dave a lakása ablakában meztelenül ülve bámulta az éjszakai várost. Nem tudott aludni, hiába aludt mellette szerető felesége, hiányérzete volt, amit csak egyetlen egy dolog lett volna képes kitölteni, és az Adéle volt. Még jó pár hét, mire újra el tud szabadulni a nyüzsgő városból, az otthonából, a nejétől. Bűntudatosan pillantott a háló irányába. Bűnösnek érezte magát a kis kalandjai miatt, és habár, nem először csinálta, de most először érezte, hogy a lelkiismerete kínozza. „De miért? Mi más?”, gondolkodott el egy percre, mire a válasz kirajzolódott az elméjében. A nő más. A nő, akit napról napra egyre jobban kíván, akar. Gondterhes sóhaj törte meg a szoba esti csöndjét.

Martin álmosan fizette ki a lányt, busás borravalót adva. De ki már nem kísérte. Csak az ajtó felé intett, megvárta a bejárati ajtó kattanó hangját, majd a fürdőbe ment. Egy szál boxer volt rajta, csak ennyit vett vissza, miután gyorsan, kínlódva kielégült a drága, mesteri prostival. Hetek teltek el, mióta eljött Dave-től. Nem volt hajlandó a francia lányra gondolni, ha felderengett előtte az arca, azonnal valami tevékenységet keresett. Szerette. Épp ezért volt rá ennyire dühös. Hogy dobhatta el, amijük volt? „Gyáva, ez az egész.” – gondolta megvetéssel, majd beállt a hűs zuhany alá.

Egy forrónak ígérkező nap reggelén Dave egyedül ébredt a lakásban. Jen forgatáson volt valahol az isten háta mögött, a gyerekek meg az iskolával mentek el több napra egy természetvédelmi kirándulásra. A férfinak több se kellett, fogta a telefonját és bepötyögte a hívandó számot.
Adéle az éjszaka közepén riadt a telefoncsörgésre. A készülék nem jelzett ki számot.
- Akárki vagy, ajánlom, hogy alapos indokkal kelts fel hajnal 4-kor!!!
- Elég alapos indok vagyok? - búgta bele a vonalba kérdését a mély orgánum.
Adéle-nak beletelt egy pillanatba, míg felfogta, ki keresi, de aztán nem tudta elnyomni, kicsit belesikoltott a telefonba.
- Dave!
- Tudod, épp azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e kedved átugrani hozzám pár napra?
- Micsoda? – Adéle felült az ágyban. – New Yorkba?
- Igen, ide - mosolygott a férfi, ami a hangján is érezhető volt.
- De… ott… nem… veszélyes?
- Ne aggódj, van gyakorlatom a dologban - súgta megnyugtatóan.
Adéle nem akart, nem is volt képes most mélyebb értelmet tulajdonítani a hallottaknak.
- Mikor akarod, hogy érkezzek?
- Miután felébredtél, jöhetsz is.
- Már felébresztett valami ámokfutó… úgyhogy akkor készülök. Hívlak majd, hogy mikor érkezem. – Adéle hallotta, hogy a férfi letenni készül, így belekiáltott a telefonba. – Várj egy percet!
- Igen?
- Jó volt hallani a hangod. - mondta még ellágyult hangon a lány.
- Hamarosan láthatsz is - nevetett fel a telefonba Dave – Na, de készülődj, hogy minél hamarabb ideérhess.
- Repülök édes. Szó szerint. - nevetett a telefonba Adéle, azzal bontotta a vonalat. Egy óra múlva már a reptéren volt. Majd’ kiugrott a szíve a várakozástól.

Dave a lakásában várta, hogy a nő megérkezzen. Szívesen kiment volna elé a reptérre, csak… címét előzőleg megadta Adéle-nek, aki így taxiba tudott ülni és a megadott címre hajtatni. A férfi bevallhatta magának, hogy izgatott, alig várta, hogy az ismerős alakot a lakásán lássa, most először, mióta a kis titkos kapcsolatuk tartott. Adéle sosem repült még ilyen hosszan, sosem járt még a tengerentúlon, így emiatt is izgulva pillantgatott ki újra és újra a gép ablakain – bár csak a felhőkre látott, azért egy napfelkeltét így is elcsípett. Egész úton a torkában dobogott a szíve. „Mint egy hülye tinédzser.” – korholta magát, de hiába, rég bevallotta magának, hogy ez a dolog túlnőtt rajta, a racionalitásán. Itt már rég a szíve irányított. Valójában dróton rángatta őt – esélye sem lett volna nemet mondania. Egy percet sem aludt a hosszú úton, végig az utazás és az annyira hiányzott férfi kötötte le a gondolatait. Landolva sikeresen kijutott a terminálról és fogott taxit, hogy a kapott címre vitesse magát.
A férfi a várt kopogtatásra azonnal ajtót nyitott, és már húzta is be a nőt magához, szorosan a testére és az ajkaira tapadva, ahogy vad szenvedéllyel csókolta őt. Adéle-nek még a lélegzete is elállt a férfi ostromától, de lüktető testtel viszonozta hasonlóan éhesen a kapott csókokat. Kezéből azonnal elejtett mindent, a férfi hajába fúrva ujjait, szorította magához úgy, ahogy csak ilyen hosszú hiány után lehet. Halványan bekönnyeztek lehunyt szemei.
Dave elszakadt az édes ajkaktól, hogy vágytól reszketve súghassa rájuk elhalón egyetlen szavát – Hiányoztál…
- Ahh… istenem, nem is tudod, hogy te nekem mennyire! – cirógatta a férfi fejbőrét körmei hegyével.
- Esetleg prezentálhatnád - csillogtak mocskosan a zöld szemek.
- Kizárólag a zuhany alatt, édes. Mutasd az utat.
Dave felnevetett, majd húzta is maga után Adéle-t. Igen, az elkövetkezendő napok roppant élvezetesnek ígérkeztek.

És megint együtt töltöttek néhány feledhetetlen napot. Adéle zokogni tudott volna a boldogságtól, hogy a szeretett férfi ölelésében ébredhet, az olyan apróságoktól, mint egy közös reggeli a tetőkertben, vagy egy közös séta – még ha inkognitóban is. Még ha az ágy, amiben ébredt, más nőé is volt, még ha a fürdőszoba Jen holmijaival naponta figyelmeztette is nyomorult szerepére. Mégis – szeretkezéseik, nevetéseik, csendes beszélgetéseik olyan igaziak, olyan őszinték voltak, hogy Adéle sosem volt még ennyire hálás semmiért. Boldogan, már-már irreálisan boldogan teltek a napok.
Dave elméjébe azonban belemászott a melankolikus Martin képe, és felvetette az ötletet Adéle-nak, hogy mi lenne, ha meghívnák New York-ba a férfit, akinek szinte égetően szüksége volt a társaságra. Adéle remek ötletnek tartotta ezt, így hamarosan ment is a telefon a szőke férfinek, aki másnapra ígérte magát. Martin örömmel vonta el magát az elmúlt hetek egyhangú szórakozásaitól, mely felületes haverjaival töltött unalmas bulikból és kurvázásból állt. Valamivel jobb kedvvel pakolta össze bőröndjét és indult a reptérre, hogy pár óra múlva a hatalmas lakásban találja magát, ahol a levegőt betöltötte Adéle dudorászó énekhangja és a fövő étel finom illata. Dave széles mosollyal üdvözölte őt, ahogy a karjaiba zárta egy barátinak látszó ölelésben, majd terelgette is befelé szőke társát.
- Bonsoir, monsieur! Emlékszik még rám, Mr. Gore? – sietett a szőke férfi elé kezét törölgetve Adéle.
- Nem könnyű elfelejteni egy ilyen csodás jelenséget, mademoiselle. – nevetett a férfi, de amikor kezet akart csókolni, a nő kihúzta kezét a férfiéból és inkább szívből jövően átölelte Martint.
- Ördög vigye az udvariaskodást! – nevette a lány.
- Nana, azért csak ne ess túlzásokba! - nevetett Dave - Épp jókor érkeztél - kezdte Martinnak - Adéle valami finomsággal készült nekünk, úgyhogy még jól is lakhatsz.
- Nézd meg, Martin, féltékenykedik. Na mindegy, szóval igen, főzök, de a részletekkel nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy jó lesz. Az a bárdolatlan ott, aki meg se kínál semmivel, a megmondhatója, hogy tudok főzni.
- Akkor is beintettél a nemzetiségem remek konyhájának - fintorgott a férfi, de nem sokáig tudta tartani a "sértődött férfi" álarcot és mosolyra húzódott a szája.
- Ne duzzogj, tigris, itasd a szomjas utazót. Vagy adj neki, amit kér. Ilyesmi. Lényeg, hogy engem ne zaklass, amikor dolgom van – fenyegette Adéle Dave-et játékosan – azért mielőtt békén hagysz, kérek egy puszit.
Dave ezt a kérést is teljesítette, majd Martot a nappali felé terelte, hogy beszélgetésbe merüljenek és egy kis iszogatásba, míg Adéle nem szól, hogy kész a vacsora. Miután jóízűen belaktak, ismét a bizonyos nappaliban kötöttek ki, majd Dave elővarázsolt egy jó évjáratú üveg vörösbort, aminek nagy lelkesen neki is láttak, miközben ismét felélénkült a beszélgetés köztük. Adéle a maximumot hozta ki ebből a furcsa, felemás helyzetből, amiben ő játszotta a háziasszony szerepét abban a lakásban, ahol a szőkének nyilvánvalóan volt már alkalma a valódival is találkozni. Töltött, nevettetett, Dave ölében ülve próbálta a lehető legmagasabbra tornázni Martin hangulatát. Azt ugyan nem tudta, mi a baja, Dave csak annyiba avatta be, hogy rossz napjai vannak mostanság. A jó társaság és a bor azonban a rossz napok emlékét egyre vastagabb függönnyel kendőzte el a szőkeség szemei elől. Remekül szórakozott.
A beszélgetés egyre furcsább és furcsább fordulatokat vett, ahogy a vörös folyadék egyre csak fogyott és előkerült egy újabb üveg is belőle. Adéle állva maradt, miután kitöltötte az újabb üveg bor első adagját. Valami mocskos ötlete támadt, így visszasétált a konyhapulthoz, nekitámaszkodott, és onnan figyelte az iszogató férfiakat.
- Min gondolkodsz, Adéle? – vette észre pillantását a szőke.
- Azon, hogy milyen fenséges látványt nyújt két férfi egy kanapén.
- Meghiszem azt. Két ilyen tökéletes példányt ritkán látni! - nevetett a barna hajú énekes.
- Hm… láttam egyszer hasonlót…
- Tényleg? - nézett kérdőn Dave. Martin csak somolygott, azonban szemei élénken csillogtak az emlékek hatására.
- Tényleg. Igazán… feledhetetlen élmény volt. Ugye, Mr. Gore?
- Valóban. – vigyorgott a szőke.
- Ti mit tudtok, amit én nem? - pillantott Martinra Dave.
- Martin? Beavatnád? Tényleg nem tudja… - somolygott forrón Adéle. Teljesen beindult az emléktől.
- Nos, Dave… emlékszel az estére, amikor megismertük Adéle-éket? Hát, hogy úgy mondjam, aznap este elég jól megismertek minket – a mondat végénél kezét lassan átcsúsztatta az énekes combjára.
Dave pár percig csak nézte a combján pihenő kezet, majd lassan Adéle-ra emelte a tekintetét - És? Hogy reagáltál rá? Csak te láttad?
- Nem, nem csak én… de… nos – nyelt egyet – eléggé tetszett, amit láttam. Talán zavar? Vagy haragszol?
- Nem. Ki volt a másik? A kis társad? - váltott a hangja valamivel komolyabbra. Annak a lehetőségétől, hogy kiderül a Martinnal való viszonya, még inkább félt, minthogy lebukik Adéle-lal.
- Igen, de nem kell aggódnod. Szerintem már el is felejtette, másrészt meg nem buktatna le vagy ilyesmi, ha ettől félsz. – Adéle látta Dave szemében a megváltozott hangulatot, és nem akarta, hogy elromoljon ez az este.
A férfi láthatóan nyugodtabbá vált ezt hallva - És? Hogy tetszett?
- Ahonnan én láttam, onnan úgy tűnt… hogy szívesen beszállt volna – nézett Adéle-ra a szőke.
- Igen? Nos, ha ez a vágya, ezen segíthetünk - cirógatta meg a combján pihenő kezet.
- Csak… játsszatok. Én majd innen figyelek. Ez már a múltkor is remekül bevált.
- És, van valami kívánságod a játék fajtájával kapcsolatban?
- Hogy élvezzétek…
- Azzal sosincs hiba, ugye, édes? – simogatott végig a szőke Dave farmerjának belső varrásán, fel, egészen az egyre forróbbá váló ágyékig, miközben csókra nyújtotta az ajkát.
Dave felnyögött és nem habozott, teljesítette a ki nem mondott kérést, ahogy mohón bukott az imádott és ízletes ajkakra, pedig nem is oly rég ízlelhette őket újra. Martin éhesen csókolta, majd az ölébe húzta párját, hogy lehúzhassa róla a pólót. Adéle már a két férfi első csókjánál fellüktetett, az imádott tetoválások feltárulásánál halkan felsóhajtott. Dave reszketegen felsóhajtott, amikor levegő érte csupasz mellkasát, majd folytatta társa vad csókolását áttérve az imádott nyak ízlelgetésére, ahogy finoman harapdálta azt. Martin felnyögött az éles fogak érintésétől, és újra megszállta agyát ugyanaz a másfajta izgalom, ami a múltkor is, amikor a két lány nézte őket. Dave egyre inkább belemelegedett a harapdálásba, ahogy egyre lejjebb és lejjebb haladt elérve a kulcscsontot. Nem állta meg, abba keményebben belekapott és folytatta útját át a mellkason, egészen a puha hasig, amit megajándékozott pár vörös folttal. Adéle alig kapott levegőt a teljes testét hirtelen elöntő forróságtól. A végsőkig felizgatta a látvány, ahogy a két férfi harapja, csókolja, falja egymást, majd Martin felállítja öléből az énekest, hogy lassan, közben végig a nő szemébe nézve elkezdje kibontani Dave farmerját. Dave felnyögött, mikor végre lekerült róla a nadrág, majd egyik kezét a vállra csúsztatta, és erőszakkal kezdte lenyomni a másik testét.
- Nyugalom, édes. Fordulj kicsikét… így, hogy a közönség jól lásson.
A férfi csak elmosolyodott, majd hagyta, hogy Martin irányítson és mocskos pillantással Adéle felé fordult. A nő felnyögött a tekintet sötét mocskától, mintha Dave csak azt mondta volna: „Most már ezt is láttad… látom, élvezed.” Nem akarván kétségek közt hagyni, tűzforró tekintettel nézett vissza rá. Azonban a szemkontaktus hamarosan megszakadt, ahogy a férfinek be kellett hunynia a szemét az érzéstől, ahogy a szőkeség alattomosan végignyalt lüktető tagján. A hosszú ujjak már a szőke tincsekben voltak, miközben az ajkak közül reszketegen szökött ki a kínzó neve. A test megremegett, ahogy az élvezett első hullámai végigcsaptak rajta. A párduc átmenetileg megszelídült. Martin lassan, fokozatosan kínozta kedvesét. Hosszú mozdulatokkal, csak nyelve hegyével nyalta végig a meredező péniszt, oda - odapillantva a látványtól egyre szaporábban lélegző Adéle-ra. Dave visszanyerte az érzései fölött az irányítást és Adéle szemeibe nézett. Az élvezet és a vágy mellett megcsillant a kíváncsiság is. Kíváncsiság, hogy mit fog látni a nő szemeiben. A lány felismerte ezt a kutató tekintetet és ebben a pillanatban eszében sem volt titkolni bármit is: szemében tiszta szerelemmel és teljes elfogadással nézett vissza a férfira, aki ezen elmosolyodott és közelebb intette őt magához. Adéle enyhén ingatag lábakon ment közelebb a férfihoz.
Dave a derekára csúsztatta a kezét, így vonta magához a nőt és tapadt az ajkaira, néha - néha felnyögve a szőkeség ügyködéseitől az ágyékánál. Adéle ekkora már annyira felizgult, hogy a férfi csókjától csaknem elélvezett. Követelőzően, vadul csókolta vissza. Dave eleget tett a vad csókok kérésének, miközben jelzett Martinnak, hogy gyorsítson a tempón. Adéle elszakadt a férfi ajkaitól, és játékos pillantással lassan letérdelt Dave elé, a szőke férfi mellé. Összepillantottak. Ugyanarra gondoltak. Adéle csatlakozott a mellette térdelőhöz. Egy pillanat múlva mindketten Dave szemébe bámulva, egyszerre kényeztették az imádott tagot. Dave hihetetlen mélységű tekintetével bámulta a párost, miközben folyamatosan zihált és nyögött. Tudta, hogy hamarosan el fog élvezni, hacsak valamelyik kínzója nem lesz kegyetlen vele és nem ad neki valami más parancsot. Mart elszakadt a kényeztetett tagtól, hogy Adéle átvehesse a helyét, míg ő a nő ruhája és teste ellen indított támadást. Ajkai a puha nyakra tapadtak, miközben kezei bontani kezdték a ruhadarabokat és lesimogatták őket a selymes testről. A feltért területeket nyomban meg is kóstolta, érintette, majd keze a nő lábai közé csúszott, hogy izgathassa a nemrég felszínre hozott nőiességét, ahogy a térdekig húzta felesleges anyagokat. Adéle rányögött Dave-re az újonnan érkezett érzéstől, a tudattól, hogy a szőkeség keze kényezteti. Elszakadt a tagtól, csak kezei simogatták tovább a férfit. Martra nézett várakozón.
A férfi elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a halántékára. Felnézett Dave-re.
- Az ágyra! - parancsolta egyszerűen és Dave engedelmeskedett neki, ahogy eltűnt a hálóban; az ágyra feküdt és engedelmesen várt. Tagja már fájón lüktetett. A szőke férfi kézen fogta Adéle-t és behúzta a helységbe, ahol az énekes várt remegő izmokkal. Végül a füléhez hajolt és belesúgta - Azt akarom, hogy lovagold meg vadul, de ne engedd, hogy elélvezzen.
Adéle beleborzongott, belepirult a férfi szavaiba. Mielőtt engedelmeskedett, még forrón a szőkeség testéhez simult. A füléhez hajolt: - Azért… majd téged is akarlak. – súgta, majd kínzó lassúsággal az ágyhoz sétált, és macskás mozdulatokkal Dave fölé kúszott. Lehajolt egy csókért, ám közben alattomosan hátranyúlt, és egy pillanat alatt magába vezette a duzzadó férfiasságot. Dave-nek még eszmélni sem maradt ideje, a nő máris körözni kezdett rajta.
Martin elégedetten nézte őket, miközben magát kényeztette, Dave vadul nyögött, kezeit a karcsú derékra téve diktálta a tempót. Adéle a derekán nyugvó csuklókra csúsztatta kezeit, lassan lesimogatta magáról, a férfi feje fölé szegezve azokat. Így, fölé hajolva hullámzott Dave-en, egyre gyilkosabb iramot diktálva. Dave kínjai már az egekbe szöktek. Lüktető tagja feloldozásért kiáltott és hamarosan meg is kaphatja azt. Adéle azonban másként gondolta - a szőke utasításának megfelelően. Érezte, hogy az alatta fekvő már közel jár, így hirtelen lecsusszant a férfiről, és Martinhoz lépett, Dave egy panaszos hördülésétől kísérve.
- Nos? Tetszik az eredmény? – intett fejével az ágy felé.
- Tetszik - lépett közelebb, majd feltérdelt a matracra és határozottan elkapta Adéle állát, ahogy közelebb vonta magához - Nyald - súgta az ajkaira és önnön tagja tövére szorított.
Adéle kérdés nélkül a meredező férfiassághoz hajolt, és lassan, mesterien kezdte körbenyalni puha nyelvével a pénisz tövét, olykor rátérve a herékre is. Mart hátrahajtott fejjel élvezte a lány ügyködéseit. Azonban Dave sem maradt nyugton: lassan Adéle mögé lopakodott és megérintette a gerincét - Tövig nyeld el. Azt szereti… súgta mocskosan, miközben a hosszú ujjak végigsiklottak a gerincen, le a fenéken keresztül, mígnem elérték a nedves és forró nyílást, amivel finoman játszani kezdett. Adéle beleremegett Dave szavaiba és érintésébe. Felvetette a fejét, macskásan feldorombolt, hátrapillantva a férfire, majd lassan teljes hosszában elnyelte a forró tagot. Martin felnyögött, ahogy a szőke hajba markolt, hogy segítsen abban a teljes elnyelésben, miközben Dave egyik hosszú ujja ellenállás nélkül tűnt el a forróságban, miközben az illatos háthoz hajolt és a ruganyos gerincbe harapott. A lány felhördült a fájdalom és a kéj kettősétől, de hamar visszatért Martinhoz, teljes hosszában kényeztetve tagját. A mögötte feszülő párduc fokozta ujjai először finomkodó munkáját, ahogy egyre vadabbul izgatta a szőke nőt. Martin kéjes nyögéseihez csatlakozott zihálása. Adéle elengedte az addig ajkaival kényeztetett tagot, kezeinek adva át a helyet, hogy teljesen Dave kezére koncentrálva nyöghessen a szőke férfi hasára.
Martin Adéle hajába markolva húzta vissza magára nőt, hogy kínozza még. Adéle azonban ehelyett felhúzódzkodott, és elszakadva Dave-től ajkai helyett forró nőiességébe csúsztatta a szőke férfi tagját, míg fölé hajolva fülébe súgta: - Remélem, így is jó lesz…
- Megfelel - nyögte a szőke férfi, és máris támadást indított a belső forróság ellen. Dave elégedetten nézte a jelenetet. A lány hosszú mozdulatokkal, lehunyt szemmel hullámzott a szőkén, két karjával haját a feje tetejére gyűrve, hogy nyaka levegőhöz jusson. Dave azonban nem bírta sokáig a látványt, kerülve a kényeztetett testéhez simult. Adéle felsóhajtva ölelte magához a szeretett férfit, hogy bőrük a lehető legnagyobb felületen simulhasson össze. Dave nem követelt egyelőre részt magának a nőből, kedvtelve figyelte, ahogy szőke társa elégíti ki éhségét. Martin zihálva, lehunyt szemmel élvezte ki a tagját körülölelő forróságot és azt, ahogy a két test bőre néhol hozzá - hozzásimul a sajátjához. Átadta magát az érzékeinek. A barna férfi éhsége végük győzött, megragadta Adéle-et hátulról és már húzta is le MArtinról, hogy ő kerülhessen a helyére. A lány már szinte öntudatlanul hagyta, hadd tegyenek vele, amit akarnak. Teste feszültsége már olyannyira a legvégsőkig fokozódott, hogy bármit megtett volna a két férfinak. Dave maga alá kényszerítette a nőt, ahogy lenyomta az ágyra és ő fölé hajolt, hogy beléhatolhasson. Miközben ostromolta a benső nedves forróságot és ő a puha nyakba nyögött, felpillantott az elégedetten és lustán csillogó zöld szemekbe. Igen, ez egy hosszú éjszaka lesz.