Dave's Addiction - 1.fejezet

MYM-en (Meet Your Master angol nyelvű Depeche Mode forum - a szerk.) felkerült jó pár nappal ezelőtt a fanfiction részbe egy új slash, ami valamiért nagyon elnyerte a tetszésem. Azt az érzést idézte fel bennem, amikor megismerkedtem a fanfickekkel és először olvastam ilyeneket, amikor először szembesültem azzal, hogy mennyire sokrétű is ez a műfaj, mennyi a lehetőség benne. Angliában él az írója, ezáltal a nyelvezete nagyon könnyen olvasható és élvezhető. (Az amerikai angollal néha meggyűlik a bajom.) Úgy döntöttem, hogy lefordítom a ficket, hogy a magyar olvasók is örömüket lelhessék benne. Itt - ott hozzáraktam, kiegészítettem mondatokat, hogy gördülékenyebb legyen az olvasás, de az eredeti jelentéstartalom nem veszett el természetesen :) A fejezetek maguk nem hosszúak. Kellemes olvasást! :D

Dave Szenvedélye
írta: milsanne boone

1.

Dave részeg volt. Ez nem holmi hedonisztikus törekvés volt, csak unatkozott és a sör ott volt előtte, amiket délután vásárolt.
„Uramatyám, de unatkozom”, gondolta „Esetleg remixelhetnék valamit a gépen, mást úgysincs mit csinálni!”
Az ágyra rakta az üveg sörét és kettőt klikkelt a Mac-jén, ami azonnal lefagyott, mint mindig.
- Francba! – átkozódott, ahogy idegességében rácsapott a klaviatúrára, ami így hozzáért a bizonytalanul álló üveghez és a tartalma a gombokra ömlött. Dave utána kapott, de addigra a folyadék fele eláztatta a gépet.
- Bassza meg!!
Ez csak még inkább felhúzta Dave-et. Érezte, hogy valamit csinálnia kell, valami kreatívat, azonban nem tudta, hogy a Mac mennyi idő alatt szárad ki és egyébként is mérföldekre volt Martintól és az összes zenei felszerelésétől, amivel a szöszke mostanában annyira szeretett játszani otthon, Kaliforniában. Jen 2 hétig távol volt egy drámagyűlés miatt, a gyerekek a nagyszülőknél és ő egyedül volt New Yorkban és semmit sem tudott csinálni. Beszédes kedvében volt, ezért elhatározta, hogy felhívja Martint. Nem hívhatta Jack-et vagy az édesanyját, mert amekkora időkülönbség volt köztük azt jelentette volna, hogy az éjszaka közepén hívja fel őket Angliában, és még nem ivott eleget, ahhoz hogy ne tudja, mennyire örülnének neki, ha egy becsípett Dave Gahan zargatná őket egy kis borgőzös beszélgetésre. Martin maradt.
Dave pötyögött, de elírt egy számot becsípett állapotában. A telefon adott egy idegesítő, sípoló hangot, amikor megpróbált tárcsázni.
- Hány elcseszett tárgy fog még ma tönkremenni?! - mormogta magának Dave, majd felnevetett a helyzet ironikusságán. Jobban boldogult a második tárcsázási kísérlettel.
Martinnak volt hívóazonosítója a telefonjában, így azonnal tudta, hogy Dave keresi. Kelletlenül némította el a szintit, amin épp dolgozott és vette fel a telefont. Amúgy is szünetet kellett már tartania, tudta jól, hogy mekkora megszállott tud lenni, ha új ötlet született a fejében.
- Igen?
- Igen, Mart? Kibaszottul unatkozom, semmit sem lehet csinálni, senki nincs, akivel beszélhetnék. Bocs a nyavalygásért, de mindennek a tetejébe a Mac-em is tönkrement – zúdította minden gondját kifakadva Dave a társára.
Martin felnevetett – Már megint be vagy állva. Mindig ilyen kétvégletű vagy, amikor iszol. Vagy nekikezdesz egy ötleten dolgozni, vagy leülsz és nyafogsz. Nem tudsz elmenni egy körre valamelyik haveroddal?
- Elég vicces lenne, azt hinnék, hogy valami nyafogó picsa vagyok. Valamit csinálnom kell, mielőtt megőrülök. Te mit csinálsz?
- Csak piszmogok a régi Yamahámmal. Tessék, mit gondolsz? – kérdezte, majd közel tartotta a telefont a billentyűzethez. Dave néhány baljós atmoszférájú hangot hallott, és micsoda ritmusa volt!
- Istenem, ez király! Azok a dolgok járnak a fejemben, amit képes lennék kihozni belőle! - lelkesedett Dave, de ez azonnal alábbhagyott, amikor az eszébe jutottak a történtek – De sört öntöttem az elcseszett Mac-re! Basszus!
- Nézd Dave, nem vagy olyan szegény, nem igaz? Én sem vagyok épp elfoglalva, sőt, ha őszinte akarok lenni, elvesztettem a dal végét. Megint kezdek túlontúl megszállottként viselkedni. Szerezz egy privát gépet és gyere ide, csak pár órás az út. Még jobb, ha azt mondod Johnnak, hogy a bandával kapcsolatos és akaszd a srácot fogasra! – nevetett a szőke, hisz pontosan tudta, hogy John mennyire kiborulna egy ilyen hirtelen ötlettől.
Dave elgondolkodott egy percre. Az esze azt mondta, hogy ez egy igazán hülye ötlet. Az a pénz, amibe egy privát gép kerül, túl extravagáns. Ellenben tudta jól, hogyha itt marad, csak még inkább leissza magát, még depressziósabb és dühösebb lesz, és igazán nem akarta felkeresni a régi „haverjait”, akik körülrajongják. Nem, túl veszélyes. Ignorálta a logikus hangot a fejében.
- Tudod mit? Őrültség, de megteszem! Nincs értelme itt ülnöm egyedül, magamnak keseregnem, a munkától csak felcseszem magam vagy sose végzek vele.
- Nem akarnád véghezvinni ezt az őrültséget, ha nem lettél volna felcseszve, te hülye! – nevetett Martin – csörgess meg, mielőtt a fedélzetre lépsz, rendbe kell raknom és ki kell takarítanom a szobádat. Hatalmas szemétdomb van itt. Szia. – szakította meg a vonalat, mikor hallotta Dave hasonló válaszát.