2010. március 16., kedd

Nouvelles robes - 3. fejezet

3.

Martin gúnyos mosollyal az arcán gyorsította meg mozgását. Látta őket. A ringyók. Micsoda mocskok. „Utánam…” – lökött egyet – „utánunk…” – még egyet – „lopakodtak…” – újabb lökés. Csípőjének mozgása egyre keményebb, egyre gyorsabb ütemet vett fel minden gondolattal. Ezt a mélységes mocskot… nem is emlékszik, mikor tapasztalt ilyen elvetemültséget. Felidézte a lányok arcát, a szőke magához kapó kezét… hörögve döfött egyre lendületesebbeket a forró-szűk közegbe. A mozgásától lehajtott fejjel nyüszítő énekes hangja, és fejében a képek robbanáspontig húzták érzékeit. Társáról kissé megfeledkezve, önzőn rohamszerű tempóra kapcsolt. Hunyt szemei mögött még mindig a bámuló tekintetekbe meredt, amikor egyetlen süvöltő lélegzetet gyűjtve, bombaként robbant a forró nyirkosságba.
Dave felnyögött, de elnyomta az élvezet kiáltását, alteste Martinnak feszült és szinte érezte a forró folyamot belélövellni. Érezte, ahogy Martin még félkemény tagja távozik a testéből. Megfordult, hátát a falnak vetette. Kurvának érezte magát, de nem bánta. Elmosolyodott a félhomályban, majd kinyúlt, elkapta Mart tarkóját és magához rántotta, hogy csókolhassa.
A szőkeség Dave felé görnyedt. Utolsó remegéseiben félig öntudatlanul csókolt vissza, majd mellé csúszott, ugyanabba a pózba. A két férfi egymás mellett, azonos testhelyzetben zihálva próbált megpihenni.
- Mennünk kéne. – szólalt meg először Mart. – Öltözz fel… ööö, azaz igazítsd meg magad. – pillantott végig zavartan a gyakorlatilag hiánytalan öltözékű párján. – Bocs, hogy így…
- Nem tiltakoztam - nézett rá mosolyogva Dave - Szeretem az ilyen ötleteidet.
- A stílusra gondoltam. Hogy ruhában… na, de gyerünk lefelé.
Dave felnevetett, majd rendbe szedte magát és széles mosollyal a száján kilépett a boxból. Leérvén meglátta a lányokat. Eszméletlen sebességgel pörgött a nyelvük, a francia mondatok sorra érték egymást. Sandrine hevesen gesztikulálva magyarázott valamit Adéle-nek, észre nem véve az érkező feleket.
Adéle látta meg előbb a lépcső felől érkezőket, észrevétlenül intve szemével, hogy jönnek. Ismét kitűnően adta a hűvös franciát, holott ágyéka még mindig lüktetett az előbb átéltektől. Sőt, a két férfira pillantva újra összerándult a belseje, de ezt egy sziporkázó mosollyal nyomta el. Adta a hülyét. Sandrine barna tekintette élesen villant, ahogy az érkezőkre kapta a tekintetét, de nem szólalt meg. Tudta, hogy Martin tudja, hogy ott voltak. Értelmetlen lett volna bármit is tagadni.
Dave mit sem tudva mosolyodott el.

- Hiányoltak a hölgyek? - kérdezte, mikor visszaértek a boxhoz.
- Fájdalmasan. – pillantott laposan a szőkeségre Adéle. – Merre kalandoztak, mon chéri? - címezte Dave felé kérdését. Szemei azonban félig Martint fürkészték.
- Csak könnyítettünk magunkon - érkezett a válasz.
- Meghiszem azt - jegyezte meg félhangosan Sandrine.
- Nos, hölgyek, itt mi a helyzet? Iszunk valamit? Kiszáradtam. – engedte el látszólag a füle mellett a szőkeség Sandrine megjegyzését. Válasza azonban jelen helyzetben egészen különleges jelentést hordozott. Adéle ismét észrevétlenül összerándult.
- Igen, egy ital… jól jönne. Félelmetes dolgokkal találkozik az ember lánya egy efféle helyen. – pillogott Adéle jelentőségteljesen Dave-re, ez a kis nyelvi játék még tovább izgatta.
- És mit kér hölgyem? - villantott egy mosolyt Dave.
- Meguntam a mojitót. Jöjjön valami… kemény.
Adéle érezte, ahogy egyre nedvesebb. Hihetetlen, ez a férfi a hangjával begerjesztette. Persze az iméntiek sem rontottak a hangulaton…
Dave kikért valami erős italt kettejüknek. Megkérdezte a másik hölgyeményt is, de ő visszautasította. Dave nem foglalkozott vele, az ő ízlésének túl hűvös volt a nő. Igaz, nem tervezett most senkivel sem elmenni, de Martin kis magánakciója felpezsdítette a vérét.
Martin hármasban maradt a lányokkal. Dave után pillantva, fenekét mustrálva, mintegy mellesleg kezdett hozzájuk beszélni.
- Félelmetes dolgok? Adéle, mademoiselle, mire gondol? Ahonnan én néztem, nem éppen ijedtnek tűnt. – mondandójának végéhez érve fokozatosan, Dave-ről, a szőke lányra fordította tekintetét. – Ijedtnek inkább az üzlettársát mondanám.
- Látszik, hogy nem ismer - jegyezte meg epésen Sandrine.
- És mi lenne a módja a változásnak?
- Lenne neki? - pillantott a zöld szemekbe.
- Mindig visszakérdez?
- Ha tehetem. Kíváncsi természet vagyok.
- Na látja, ebben hasonlítunk. Én például rettentően kíváncsi vagyok magukra. Az… indítékaikra.
- Indítékainkra? - kérdezett ismét vissza immár kíváncsian Sandrine.
- Kislány, tátott szájjal végignézték, ahogy – és itt franciára, és halkra váltott – nyilvános helyen magamévá teszem Davidet. Érdekelne, miért. Meg hogy hogy tetszett.
- Tátott szájjal? Kétlem. Nem én nyúltam magamhoz.
- Hééé!!! – szisszent fel Adéle.
- Megtetted, vagy nem? - nézett egy halvány mosollyal barátnőjére Sandrine.
- Hát igazándiból… ööö, úrinő nem beszél ilyesmiről. – vörösödött fülig a sötétszőke lány, gyilkos pillantással kísérve szavait. – De mivel ez az úrinő dolog ma estére, úgy tűnik, szünetel, mondok valamit, Mr Gore.
- Mégpedig? - mosolyodott el lehengerlően a szőke férfi.
Adéle ujjaival közelebb intette Martint.
- Életemben nem izgatott még fel így semmi.
- Akár... maradhatott is volna - súgta Mart perverzen.
- Akár… ááá, üdv újra itt, Mr. Gahan. Iszik velünk, Mr. Gore? – rántotta vissza magát Adéle az ingatag talajról. – Sandrine, folytassuk, ahol abbahagytuk! Igyunk valami feminista jelszóra! – emelte poharát társnője felé.
- Feminista? - kérdezett vissza, de azért elvett egy poharat.
- Na jó, lehet munkamániás is… vagy… megvan! Mi igyunk kettőnkre, a fiúk meg… mondjuk kettejükre. Igyunk a régi, mély kapcsolatokra. – Kacsintott Martinra a lány a pohara felett.
Sandrine bólintott, majd egy mozdulattal legurította a torkán a rövid, égetett szeszt. Össze kellett szorítania tőle könnyező szemeit és az arcába szökött a vér. Nem szokott erőset inni, de ma egy pohár igazán ráfért. Dave is hamar benyelte a saját adagját, majd várakozón nézett vendégeikre.
- És most? – dobta be a kérdést.
- És most mi taxit hívunk, ugye, Sandrine? Tánc-idő van. – kalimpált egyet keresztbe tett lábaival. Enyhe célzásképp közben végig az enyhén elbambult férfiakra pillogott. „Nos igen, a virgácsaim még mindig hatásosak” – mosolyodott el.
- Egy kérdés előtte, hölgyek. – eszmélt Mart.
A két nő érdeklődve nézett rá.
- A magukfajta jól nevelt lány beszáll idegen autójába?
- Mert ha igen… egyrészt az veszélyes, másrészt akkor jöhetnek velünk is. "Táncolni" – szólt Mart, az idézőjelet világosan érzékeltetve.
Sandrine elmosolyodott, majd egészen közel hajolt a szőke férfihez - Biztos vagyok benne, hogy sok fiatal nő, kapva kapna az alkalmon, és mi sem lennénk kivételek… - kiélvezte, ahogy Martin magabiztosan elmosolyodik. Felszikrázott a tekintette - De én úgy láttam, hogy mára kellőképpen megtáncoltatták, szóval semmi szükség a fuvarra, köszönöm - fejezte be a mondatát, majd a táskája után nyúlva hosszú lábaival egyszerűen átlépett a férfin.
Adéle is csatlakozott társnőjéhez. Mélyen előrehajolt, egészen közel az elképedten bámuló énekes arcához, aki már-már azt hitte, puszit kap. Adéle azonban gonoszul csupán a Dave lábánál pihenő táskáját markolta el, majd egy könnyed intés után a már odakint várakozó Sandrine után libbent.
- Szóval mennek a hölgyek? - kérdezte Dave talán némi csalódottsággal a hangjában.
- Nem tudom, az Ámérikába szakadt művész úr tudja-e, de itt Londonban a klubok szabadon látogathatók - hergelte még Adéle visszaszólva.
- Kár, pedig szívesen venném a társaságát - mosolyodott el az énekes.
Adéle várj-t intett a már a taxinál álló barátnőjének, és lassan visszasétált az asztalhoz. Lenézett az énekesre.
- Na jó, hogy értsük egymást. Mit akar?
- Csupán élvezni a társaságát - csillámlottak meg a zöld szemek egy fullasztó mosoly kíséretében.
Adéle – a sokat látott, magabiztos, üzletasszony Adéle, elpirult, mint egy vihogó kamasz, majd alig hallhatóan, lesütött szemmel a legmélyebb hangján súgta maga elé:
- Hívj taxit.
Dave elővette a telefonját, majd gyorsan el is intézte a taxit. Magában már előre mosolygott az este lehetséges kimenetelén.

Martin nem tért magához. Az oly sikeresen induló estéje egyetlen perc alatt gyökeres fordulatot vett. Ő akart ma vadászni, és Dave megy el nővel, a kis francia lány meg láthatóan enyhén szólva nem érdeklődik iránta. Egy kényszeredett mosollyal búcsúzva vette kabátját, és kiballagott a klub ajtaján.
Sandrine odakint állt, épp a telefonját olvasta, amire Adéle-tól most kapott üzenetet, hogy nem megy utána. Elrakta a készüléket és a járda széléra állt, ahogy nyújtózkodva nézte az utat, mikor tűnik fel egy fekete autó az úton.
De semmi sem jött. Bosszankodva felsóhajtott és picit fázósan maga köré vonta a karjait. Elgondolkodott rajta, hogy hazasétál és nem hív taxit.
Martin enyhe rezignáltsággal futtatta végig a tekintetét még egyszer az utat kémlelő lányon.
Sandrine épp megfordult volna, mikor észrevette a szőke férfi alakját. Elmosolyodott, majd ráérősen mellé sétált - A hármasból kettes?
- Látja hogy igen… - mosolyodott el homályosan a szőke. – Megengedi, hogy hívjak egy kocsit? Vagy már érkezik?
- Nem köszönöm, gondolkodom egy sétán. A szűkös klubok után szeretek sétálni. Szeretem kiélvezni a hirtelen nagy teret… - mosolyodott el magának. Maga sem tudta, hogy miért árult el magáról hirtelen ennyit. Talán a fáradtság tette.
- És… esetleg egy kabátot, netán kíséretet elfogad? – Martinon nyoma sem volt az eddigi fölényességének.
Sandrine ismét elmosolyodott, immár szélesen, jókedvűen - Csak nem mégis elveszett magában egy úriember, monsieur?
- Valahol még megvan bennem az angol. Na várjon, előkeresem. – tett néhány toporgó lépést maga körül a szőke – a lány felnevetett a produkción – majd lekanyarította hátáról a kabátot. Kérdő mozdulattal nyújtotta Sandrine felé, elfogadja-e?
A nő átvette a kabátot és hamar bele is bújt, nyakáig gombolva azt. Rögtön körülvette a szőke férfi illata, amitől meglepő módon nem idegenkedett. Jólesett neki, akárcsak a meleg, ami immár körülölelte a testét - Merci, monsieur. Nos, indulhatunk? - csillantak meg a barna szemek.
- Örömmel. Mutassa az utat, hazakísérem. Szabad a karját?
A lány Martinba karolt, cipőik elkopogtak a ködös londoni utcán.

Dave kilépett az utcára. Egy hűvös fuvallat az arcába vágott, amitől kicsit hunyorognia kellett. Martin eltűnt. Remélte, hogy jól érzi már magát. Dave jól fogja. A gondolat sötét mosolyt csalt az arcára, majd a várakozó taxi felé húzta Adéle-t, akinek a kezét finoman fogta.
Adéle gyomra gombostűfejnyire szűkült abban a pillanatban, amikor Dave letette a telefont, amikor pedig hűvös ujjai közé fogta a kezét, egy pillanatra elsötétült a látótere. Az énekes hideg kezéből ugyanis olyan energia csapott fel a lány karján, hogy majdnem felsikkantott. De nem tette. Csak megadóan lépdelt a magabiztosan koppanó cipők nyomában. Dave nem szólalt meg, csak megadott egy címet a sofőrnek. Pár percig csendben várt, majd lassan oldalra sandított az elvarázsolt lányra. Felemelte a kezét és a kecses nyakra rakta, ahogy finoman cirógatta a puha bőrt, majd magához húzta egy gyengéd csókra. Adéle egy pillanatra megmerevedett a mozdulatban, de csak azért, hogy előtte belenézhessen a sötét szemekbe. Tudta, hogy ma este történik valami, de picit meglepte a helyzet nyilvánvalósága. Próbált olvasni a szemekben, de a kavargó mélységen kívül semmit nem talált. Csak azt akarta, hogy a férfi érezze: nem akárkivel van, és hogy Adéle bármikor dönthet másként. De ez csak egy pillanat volt, mielőtt odaadóan hátraengedett fejjel felnyújtotta az ajkait a kissé fölé magasodó énekesnek.
Dave egyre szenvedélyesebb lett. Ízlett neki a prédája, aki majdhogynem az ölébe hullt. El se engedte a nőt az úton, csak mikor megállt az autó. A férfi elszakadt az ostromlott ajkaktól, füllesztő tekintette találkozott a párjával, majd kifizette a taxist, kiszállt és kinyitotta a taxi ajtaját Adéle-nek. A lány térde még remegett kissé csókjaiktól, ahogy formás lábát utánozhatatlan mozdulattal kicsúsztatta az autóból. Forró, párás szemekkel nézett fel a kezet nyújtó férfira. Izgult, mint egy kislány. A mozdulataiból még mindig áradt a szokott önbizalom, de tekintete már egy eltévedt, ideges kislány tekintete volt. „Mi van velem?” Önmagán értetlenkedve követte Dave-et a modern épület előcsarnokán át. Fogalma sem volt, hol van, és főleg, hogy mit csinál.
Dave átvezette Adéle-t az előcsarnokon a liftekhez. Fenntartott egy kis lakást Londonban, hisz viszonylag sokat járt erre és nem csak akkor, mikor a lemezfelvételek zajlottak. Időről - időre hazalátogatott, szóval, kellett neki egy lakás. Felérvén a megfelelő szintre Dave az ajtajához lépett és kinyitotta azt, majd betessékelte Adéle-t. Mikor a nő belépett, ő követte, becsukta az ajtót és felkapcsolta a lámpákat.
- Ez a londoni lakásom. Remélem, tetszik - mondta mosolyogva, majd levette a kabátját és elkérte Adéle-ét, majd hagyta, hogy a nő felfedezze a terepet.
Adéle szótlanul járt körbe. Amúgy sem tudott volna nagyon beszélni… A lakás nem volt nagy, de szellős, egyterű volt, nagyon erősen Dave-et sugározta magából. Tetszett Adéle-nek néhány beszédes elem: nem volt például tévé, csak egy zenelejátszó, és sok könyv. Barnás színek, elegáns design, panorámaablak. Fülkényi konyha, bárszekrény, pult, az ablaknál kis asztal, középen letisztult formájú, krémszínű kanapé. Íróasztal, valahonnan egy fürdő nyílt, keskeny lépcső vezetett egy alacsony galériára, ahol csak egy ágy volt. Adéle az ablakhoz sétált, kitekintve várta, hova fejlődik az este.
- Kérsz esetleg valamit? - lépett Dave az apró konyhába. Koncert előtt itt tanyázott és vett egy pár dolgot.
- Bor?
- Van - kukucskált ki mosolyogva a hűtő mögül a férfi, majd összekoccanó üvegek hangja hallatszott, ahogy poharak után matatott. Végül megvolt a két kiszemelt pohár is, a bor is és ezek a krémszínű dívány előtti kis asztalra kerültek, míg Dave a kanapéra és töltött mindkettejüknek, majd az egyik poharat a nő felé tartotta.
- Merci. Szép lakás. Mióta van meg? Sokat vagy itt?
- Jó néhány éve. Viszonylag gyakran jövök ide. A lakást - ellentétben az országgal - nem tekintem otthonomnak, csak egy vacoknak, ahol otthon lehetek - vont vállat, majd kortyolt egyet a borból.
- Praktikus, Mr. Gahan. – mosolygott Adéle, továbbra is a lakásban sétálva borával. Magán érezte a férfi tekintetét.
Dave nem sietett el semmit, kiélvezte a bor ízét és hagyta, hogy Adéle kedvére felfedezze a lakást. Most sokkal inkább társaságra volt szüksége, mint szexre, ezért nem teperte le azonnal a nőt. Adéle feszülten téblábolt. A bor finom volt és hűvös. Nem akart kezdeményezni, így csak leült az ablaknál álló kisasztalra keresztbe vetett lábakkal. „Ennél messzebb már nem is ülhetnék” - Elmosolyodott. Eszébe jutott a jelenet, amit kilestek, amiről Dave még mindig nem tudott. Elpirult.
A párduc azonban felállt és puha léptekkel a nő mellé sétált.
- Nagyon szép a nyakad - súgta, miközben egyik kezét ismét az említett testrészre helyezte. Lehajolt a Adéle füléhez és belesúgta - Mit gondolsz, vajon ízlene is?
- Honnan tudhatnám? – pillantott fel, nyakát hátrahúzva, látványosan megjátszott ártatlansággal a férfira – holott érezte magát benedvesedni a lángforró lehelettől – Bár… francia koszton nemesedett a húsom. Azt szereted, angol? – váltott humorba a lány.
Dave csak halványan elmosolyodott, de nem felelt, hanem hirtelen a nyakhoz hajolt és nyelvével csíkot húzott a puha bőrön, majd elhajolván hosszan ízlelgette a lány ízét - Nos francia, azt kell mondanom... ízlesz - kacsintott rá.
Adéle kishíján felsikoltott. De nem esett ki a szerepéből. Szórakoztatást akart a férfi? Hát itt van.
- Mint a konyhaművészet hazájának szülötte, lenne egy javaslatom.
- Mégpedig? - csillantak a szemek kíváncsian.
- Az igazi ízeket a bor hozza ki a húsból.
Dave sokatmondóan a poharára nézett, majd vissza Adéle-ra.
- Szívesen megkóstolnám a kettőt együtt... - morogta sötéten.
- Hm… márpedig nem venném a szívemre, ha tönkretennéd az egyik legjobban sikerült tervezésemet. - Csusszant állásba a lány. Szorosan a férfi előtt állt.
- Nos, akkor a ruha érdekében, lehet, h meg kéne tőle szabadulnod átmenetileg - tette kezét a vékony derékra.
Adéle erősen tartotta a szemkontaktust, ahogy egy lépést hátralépett. Mindössze annyit tett, hogy feje fölé emelte a karjait. Dave széles mosollyal fogta meg a tunika alját és húzta át Adéle fején.
A lány nem mosolygott. Komolyan nézett a kissé önelégült arcba. Dave lassan előre nyúlt, hogy érintse a has puha bőrét. Mosolya lassan eltűnt az arcáról, ahogy megérintette a selymes felületet, szemei elmélyültek és szinte feketévé váltak, ahogy a zöld szemekbe nézett. Adéle megengedett magának egy hangtalan kilélegzést. Nem nézett le az őt megérintő kézre, egyre a forrósodó tekintetet fürlészte, ahogy félmeztelenül állt a férfi előtt. Dave végül teljes tenyérrel a felületet érintette és lassan újra az ajkakhoz hajolt, hogy ismét csókolhassa, érezhesse édes ízüket.
A lányban olyan magasra csapott fel a vágy, hogy csaknem megragadta Dave kezét, hogy meztelen mellére szorítsa. Olyan közel volt a keze, olyan őrjítően közel! De tartotta magát. Még mindig megadóan leeresztett kezekkel állva engedte át magát a csókoknak. Csak ajkai mozogtak, finoman remegett. Hagyta, hogy a férfi energiája eluralja. Végül az a kéz feljebb vándorolt a vágyott területre, és nem maradt egyedül: egy nyelv is csatlakozott hozzá. Adéle, még mindig némán, hátraeresztette a fejét. Sejtjei ujjongva vették az oly régóta nélkülözött kényeztetést. Kezei továbbra sem mozdultak, csak ujjai rezdültek meg, ahogy finoman saját tenyerébe mélyesztette lakkozott körmeit. Dave lassan áttért a kényeztetett felület párjára is, majd letérdelve a has bőrét kóstolgatta, ahogy finoman érte egyik harapása a másikat. A szőke lány egész testében remegett. Még mindig lefojtva hangját lihegett a plafon felé, az apró harapásoktól meg-megrezdült. Érezte, ahogy a két kéz lassan, párhuzamosan végigsimít a harisnyáján. Dave az egyik combot a vállára helyezte, majd ismét végigsimított rajta és finoman a belső részébe harapott, majd nyelve vette át a szerepet, ahogy az ágyék felé vándorolt. Adéle hagyta, hogy a férfi tartsa, kezével még mindig nem ért a társához. Belseje sikongatva várta azt a bizonyos, első érintést a meztelen bőrén. De még rajta volt az aprócska bugyi.
Az apró, csipkés bugyi nem sokáig maradt a helyén, mert a hosszú ujjak lassan félrehúzták és a nedves nyelv megízlelhette mindazt, amit eddig eltakart. Dave hirtelen kis fájdalmat érzett, ahogy a lány végre felsikkantva erősen a sötét tincsekbe markolt. Ez azonban nem vette el a kedvét, hanem éhesen felmordult és fokozta a munkatempót, miközben erősen a fenékbe markolt.
Adéle-ből most már gátlás nélkül szakadtak fel az apró nyögések, jobbjával az előtte térdeplő hajába, baljával feje fölött a vastag függönybe kapaszkodott. Lábaiból, úgy érezte, valahova egész máshova összpontosult ez ereje, beremegtek az izmai, ahogy tartotta magát.
Dave érezte ezeket az apró remegéseket és jól ismerte őket. A másik teste jelzett, hogy nem stabil. Eltávolodott a kényeztetett ponttól és megszólalt:
- Nos? Mit szeretnél? - csillantak meg a zöld szemek.
- Vetkőzz és gyere utánam.
Azzal hátrálni kezdett a galéria lépcsője felé.
Dave-nek se kellett több, máris éhes tekintettel követte Adéle-t át a szobán.
- Lassíts, tigris… lássam, ahogy mozogsz. - adta ki a halk utasítást egy hipnotikus nézéssel a lány, és lassan, hátra sem pillantva elkezdett hátrafelé fellépdelni a lépcsőn.
Dave felnevetett - Ennyire tetszik a mozgáskultúrám?
- Cssss... nem beszél, mozog. Látni akarom, ahogy nekem vetkőzöl.
Dave lassan követte.
- Hogy vetőzzek neked? – kérdezte.
- Úgy gondoltam, egy lépés, egy ruhadarab. – hátrált idegfeszítő lassúsággal felfelé Adéle.
Dave belekezdett a lassú játékba, ahogy lépésenként lassan csúsztatta le karcsú testéről a feleslegessé vált ruhadarabokat egyre többet fedve fel a bőréből.
Adéle felszusszanva megnyalta a száját a látványtól, ahogy egyre több lepleződött le a tetovált mellkasból. Egy pillanatra bevillant neki, ahogy pár órával ezelőtt a koncerten látta ugyanezt a felsőtestet. Elmosolyodott volna a gondolaton… csak épp… ez nem volt az a mosolygós pillanat. Az iszonyú feszültségtől alig látott: csak az egyre meztelenebb férfi létezett, más nem. Dave végül kicsusszant az utolsó ruhadarabjából is és immár teljes pompájában tündöklött a nő előtt.
- És most? - kérdezte mély hangtónusban.
Adéle megvárta, míg a meztelen férfi közvetlenül elé ér.
- Most? …ne beszélj. – suttogta, majd lágyan csókolni kezdte a puha ajkakat, hamar leindulva a borostás nyakon a kulcscsontig, miközben hosszú körmeivel alig érintve a bőrt, cirógatni kezdte a férfi leeresztett karjait. Dave belnyögött a puha csókokba, amit hamar el is mélyített és tett szenvedélyessé, erős karjait a vékony derék köré fonva, így kényszerítve meztelen testéhez a karcsú testet. Adéle csókjai egyre követelőzőbbek lettek, éles ellentétben puha cirógatásaival, amelyek áttértek a hátra, majd a lehető legfinomabban kibontakozott Dave öleléséből, hogy egyre durvuló, már apróbb harapásokkal tűzdelt csókjai elindulhassanak a mellkas és a has bőrén. Végig tartotta ezt az idegfeszítő ellenpontozást, kezeivel már-már bosszantó gyengédséggel ért a másikhoz, míg szája egyre gonoszabban játszott: szívogatta a finom bőrt, fogai közé fogta a piciny bimbót, közben nyelve hegyével izgatva azt. A köldöknél elidőzött… húzta a férfi idegeit, körmei hegyével a fenék bőrét kezdte csiklandozni.
Dave azonban többet akart. Kéjes nyögések hagyták el a torkát, miközben hosszú ujjai a szőke tincsekbe gabalyodtak és nyomták lefelé Adéle-t. Adéle azonban másként játszotta ezt a játékot. Hirtelen, egy pillanat alatt felállt, a férfi oldalához simult. Az énekes fülébe kezdett suttogni:
- Nagyon szeretnéd már, ugye? Szenvedsz? Vagy… azért egy kicsit élvezed? – duruzsolt, mondata végén meglepetésszerűen rákulcsolva kezét a hasánál meredező férfiasságra.
Dave a plafon felé nyögött egy öblöset.
- Élvezem! - szakadt ki belőle válasza.
Adéle gonoszan felkacagott.
- Akkor csókolj közben. – adta ki az utasítást, egyre intenzívebbeket húzva a síkosodó tagon.
Dave eleget tett a kérésnek, egyre mohóbban, ahogy a vágya is egyre nőtt. A lány ködösödő tudattal engedte át magát a csókoknak. Iszonyú profi volt az énekes, minden csókjába belelüktetett Adéle ágyéka. Szabad kezével a férfi derekát, fenekét karmolászta finoman, testével lassan az ágy felé tolva párját.
Dave hagyta, hogy a lány lenyomja a matracra, mire ő lehúzta róla a maradék rétegeket is és az ölébe húzta a másikat. Kezei a két mell között siklottak le a hasra, majd végül az ujjak finoman széjjelebb tárták a combokat, hogy megtalálják az utat a nedves nőiességbe. Adéle felsikkantott. Az irányítást átadva a férfinek hátraengedte vállát, ívelt teste elnyúlt Dave előtt, ahogy csak nyaka ért az ágyra, csak az ágyéka a másik öléhez, míg gerince körívbe feszülve tartotta a plafon felé nyögő lányt. Dave egy kicsit közelebb húzta magához, hogy fokozni tudja Adéle élvezeteit és ujjai meredekebb szögben mélyebbre tudjanak hatolni.
A lány megrándulva sikoltott egy hangosabbat. Szája elé kapva a takarót markoló kezét, a paplan anyagába nyögött. Ebben a helyzetben társa csípője köré tudta kulcsolni combjait, még közelebb szorítva magát a ritmusosan mozgó kézhez. Dave-et szórakoztatta az élvezettől vergődő lány látványa, de lassan nem volt neki elég ennyi. Hirtelen váltásként húzta ki ujjait, hogy kemény tagját csúsztathassa a forró mélységbe. Adéle lélegzete elakadt egy pillanatra. Ahogy Dave hirtelen teljesen kitöltötte belsejét, a váratlan kis fájdalom eltorzította az arcát, felhördült. Combjaival rászorítva jelzett a másiknak, hogy segítsen testhelyzetet váltani. Dave ülő helyzetbe húzta Adéle-t, és ismét megfogta a derekát, hogy annál fogva segítse mozgását. A lány baljával szorosan magához szorította a férfi hátát, hogy minél nagyobb felületen simuljon össze a bőrük a hullámzó mozgásban, míg jobbjával az énekes arcát ölelve saját nyakzugába nyögött maga elé. Dave nem bánta a közelséget. Feltámadt benne az éhség és beleharapott a bőrbe. Adéle az új érzéstől újabbat sikoltva gyorsított csípőjének mozgásán. Ettől Dave éles fogai még mélyebbre hatoltak a bőrben. Elengedte a kínzott felületet és megnyalta az ajkait, végül a kecses nyakhoz hajolt, hogy finoman kóstolgathassa.
Dave nem sietett el semmit. Kiélvezte érzékei játékát, ahogy a selyemszerű bőrt érintette a gerinc mentén, a puha csípőmozdulatokat, amiket ő adott és, amiket Adéle viszonzott, a gyengéd nyögéseket és vágyterhes sóhajokat, amit lassan hatoltak az éjszaka sűrűjébe egybeolvadva vele, fülledtté téve a levegőt. Ajkaival finoman, már - már szerelmes érintéssel egyenrangúan érintette a másikét és csókolta, mintha sosem akarná elengedni. Adéle gyomra összeszorult a váratlan gyengédségtől. Tökéletesen átadta magát a férfinak, mozgása lelassult, mint egy törleszkedő macskáé, csípője ingerlően lassú, nagy köröket írt le párja ölében, kezei két oldalról, a sötét tincsekkel ujjai között érzékien masszírozták Dave halántékát és tarkóját.
Dave majdhogynem feldorombolt az érzéstől. Ágyéka már kínzóan tüzelt, muszáj volt gyorsabb tempóra váltania. Adéle érzékelte, mennyire feltüzelte a férfit. Felvéve tempóját egyre mélyebbeket körzött ölében, míg ujjai, már körmei hegyét is bevetve továbbra is a sötét tincsek között játszva cirógatták az érzékeny fejbőrt. Légzése, nyögései együtt gyorsultak az egyre sürgetőbb tempóval, amit a férfi diktált. Apró remegések reszkettették meg a gerince mentén.
Dave nem bírta már sokáig. A csípőkörzések és a finom ujjak tincsei közt megőrjítették. Kitörő orgazmusa pillanatában szorosan magához karolta Adéle-t és a vállába nyögte gyönyörét. A nő egyetlen töredékpillanattal lemaradva követte párját a lángoló élvezetbe. Combjaival görcsösen kapaszkodva testébe, két kezével nyakához szorította a férfi fejét. Szaggatottan lihegte a nevét utolsó, remegő csípőrándulásai közben. Dave testének felengedése után újfent visszatalált az ízletes ajkakhoz, ahogy csak falta és falta őket. Adéle sem tudott betelni a mohó ajkakkal, melyek még sokáig apró remegéseket csaltak ki felfokozott érzékeikből, ahogy odaadón és játékosan lassan fekvésbe csúszva, lusta csókjaik közben aludtak el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése