2.
Sandrine hangosan nevetett Adéle valamelyik beteg lelkületű beszólásán. Beszélgetésük keveredett a koncerttel, a munkájukkal, a sajátos észrevételeikkel és az enyhe alkohol hatásával, ami a poharukból származott. A fiatal nő arra lett figyelmes, hogy valaki megáll a boxuk mellett. Adéle még mindig nevetett, mikor ő érdeklődve az érkező felé fordult. Nem volt nehéz rájönnie, hogy ki az, hisz alig 30 perce látta a színpadon.
- Oh, merde! Si quelque chose est idiote...- kezdte Adéle anyanyelvén bosszankodva, amikor felpillantott. Agya egy töredékpillanat alatt felfogta a látványt és azonnal angolra – és elbűvölőre – váltott. – Jó estét, uraim, igen?
- Je suis désolé, mademoiselle, j'espère ainsi, ne pas déranger. Pouvons-nous adhérer ? – váltott Martin franciára.
Megfelelően meglepett arc nézett vissza rá.
- Parlez-vous français ? Fascinant. – nyerte vissza önuralmát Adéle. A szőke férfi mögött értetlen arccal feszengett a férfi, aki pár órája még a színpadról hergelte. – De úgy látom, nem mindenkinek megy ilyen jól a nyelvünk… - vetett egy enyhén lesajnáló, hűvös pillantást Dave-re, ismét angolra váltva.
- Igen, a francia ezen változatából elmaradok. Ha fordítana valaki....
Sandrine kislányosan felkuncogott, majd megszánta az énekest - A kedves, jó kiállású barátja csak annyit kérdezett, hogy reméli nem zavarnak és csatlakozhatnak - e.
- Már értem. És? Mi a válasz? Szóba állnak műveletlen idegenekkel? - vette fel a játék fonalát Dave.
- Álljunk meg, monsieur, csak ön a műveletlen. A barátja kiválóan beszél franciául. – nézett még mindig szívdöglesztő távolságtartással a férfire.
Sandrine felnevetett - Na, de Adéle, így beszélni egy ügyféllel…
- Ügyfél? Ezt hogy is kell érteni, mademoiselle? – nézett csodálkozva Martin a lányokra. „Nagyon remélem, hogy nem két volt kurvánkba futottunk bele. Bár, az se érdekelne…” – futott át az agyán.
- Mielőtt valami félreértésbe keverednénk… - pillantott fel Adéle a világoszöld szemekbe, miközben gyakorlott mozdulattal egy névjegyet halászott elő és csúsztatta hosszú körmével a gitáros elé az asztalon.
Dave érdeklődve leskelődött szőke társa válla felett - Modestic? Van egy pár ruhám tőlük.
- Így van, művész úr, néhány meglehetősen alacsonyan szabott derekú nadrág és több tonnányi különféle mellény. Ahogy láttam, egy igazítás ráférne mindegyikre. Adéle D’Aubry, egyébként. – nyújtott kezet Adéle Martinnak, majd az énekesnek is. – Nos, üljenek csak le, nem bánom. És a mojitót kedvelem, mielőtt kérdeznék.
Dave követte Martin példáját és leült a szöszke mellé. Habár, ő nem tervezett most nőket felszedni, kíváncsi volt, hogy Mart sikerrel jár - e.
Sandrine kíváncsian tekintett a két férfire. Adéle nagyon előtérbe lépett, de ezt már megszokta tőle, nem szólt közbe, finomakat kortyolt a koktéljából, miközben francia gondolatai csak úgy röpködtek a fejében, mikor épp valami eszébe jutott.
Martin figyelmét felkeltette ez a visszahúzódás is. Nem is tudta, melyik nő érdekli jobban. Mindkettő annyira más volt, és mindkettő olyan izgalmas. Tetszett neki Adéle szemtelensége, meg a nem elhanyagolható mértékű kisugárzása, méltó ellenfél volt. De a másik lány… visszahúzódása még inkább felélesztette vadászösztönét. Kemény dió volt. Ez tetszett neki.
- És ön, kisasszony? Kit tisztelhetünk személyében? – fordult Sandrine felé.
Sandrine a zöld szemekbe fúrta gesztenyebarna tekintetét - Sandrine Pezant. Foglalkozásomat tekintve grafikus és társtulajdonos - egészítette ki Adéle monológját, aki már rég a munkájukról csevegett jelenleg Dave-el, aki a kirakatrendezést hozta fel, mint idevágó témát, ezt hallgatta eddig. Adéle mindig is nyitottabb volt az emberek felé, nem véletlen ő tárgyalt az ügyfelekkel. Sandrine alkotni szeretett nagyon, de az embereket kitörölte volna az életéből. Nehezebben nyitott mások felé, de kedvtelve nézte, ahogy Adéle három mondattal barátságokat kötött.
Adéle remekül szórakozott. Elemében volt. Az énekes meglepő intelligenciáról tett tanúbizonyságot, egészen képben volt a képzőművészettel kapcsolatban, és nagyon érdeklődő kérdései voltak. Az érdemi csevely mellett persze egyikőjük sem tudott kibújni a bőréből – gonoszul szurkálódva, szinte versenyezve flörtöltek. Annak ellenére, hogy tetszett neki a férfi, nem akarta levadászni, egyszerűen csak imádta ezt a műfajt. Érdekelte, hogy valaha átlát-e valaki a lehengerlő macskanő álarcon. „Eddig csak Sandrine-nak sikerült” – pillantott szeretettel társnőjére, aki a szöszivel beszélgetett.
Sandrine elbeszélgetett Martinnal. Nem volt hülye, látta a férfi felé küldött jeleit, de nem törődött vele, ez viszont láthatóan nemhogy letörte volna ideiglenes udvarlója kedvét, hanem inkább feltüzelte. Ezt nem tudta mire vélni. Hiába nem akarta, kíváncsisága megmozdult benne. Nem érzelmek vezette nő volt, az esetek többségében, a legtöbb férfi nem tudott rá hatást gyakorolni, ha olyan kedve volt és sokan nem is jöttek rá a titok nyitjára, hogyan is működik ő, mivel tudnák felkelteni az érdeklődését. Viszont a szőke férfinek már - már sikerült és ha tisztában is lesz ezzel, akkor megfoghatja, ezt tudta jól.
Dave épp hangosan nevetett Adéle egyik mondatán és barátian csillogtak a zöld szemei. Jó hangulatban volt, otthon volt és ez pozitívan hatott rá, valamint kellemesen elfáradt a koncert után és meglepően üdítő volt egy értelmes nővel beszélgetni, akinek érdeklődése nem a farokméretéig terjedt.
Martint felcsigázta a látványosan ellenálló Sandrine. Önmagából kiindulva úgy érezte, az ellenállás nem kimondottan neki, inkább általában a férfiaknak, az embereknek szólt. Kicsit magára ismert a lányban, ő is így állt az emberekhez. Ma este ugyan jobban örült volna egy könnyű menetnek valakivel, aki pár ital után elmegy vele. Testének feszültsége érdeklődésével arányosan nőtt. És kezdte bosszantani a tudat: aligha kapja meg ma éjjel ezt a nőt.
A tervezőlány lopva leste barátnőjét, aki kezdett egészen oldott lenni. Persze a poharak is sorra cserélődtek előttük… Adéle érezte a szeszt, de csak felvillanyozta, nem lett részeg. Gyönyörű volt most, ahogy mézszőke tincsei táncot jártak arca körül a nevetéstől, zöld szemei csillogtak a hangulat és az alkohol hatására. A gyilkos flört felizgatta, de ez még mindig nem látszott rajta – származása mesterré tette az efféle játékokban.
Dave egészen felszabadult és talán nem félt önmagát adni, azt, amit nem láthatnak a rajongók. Csak így élt túl. Meg kellett őriznie önmagát, mindent nem adhatott oda... Látta, hogy Adéle már kellően oldott és ebből bármi lehetne, ha akarná.... de ő nem akarta... legalább is nem a nőt akarta. Lopva pillantott szőke társa felé és igen... a gyomrában érezte azt a meleg remegést, a szíve valamivel hevesebb dobbanását, amit mindig elöntötte, ha Martinra tévedt a tekintette. Nyelnie kellett a testében hirtelen feltámadt vágytól.
- Hölgyek, megbocsátanak egy pár percre? – szedelőzködött Martin. A mosdóba indult. Dave követte.
A lányok utánuk pillantottak, majd elmerültek a beszélgetésben. Kuncogva osztották meg az este élményeit. Adéle egészen izgalomba jőve magyarázott társának és rengeteget nevettek.
Martin sokáig folyatta a hideg vizet a csuklóira. Le kellett hűtenie magát. Az elmúlt hetek feszültsége, meg ez a lány… teljesen fel volt húzva.
- Minden rendben? - kérdezte egy mály orgánum mögüle.
- Jah. Csak egy kicsit… eh, úgyis tudod! – nézett a tükörből a mögötte álló szemébe Mart.
Dave lopva körülnézett a helységben.
- Mit? - simult egy lépéssel szőke társa hátának, hogy fülébe súghassa kérdését.
- Ennyi idő után, gondolom, felismered, ha kiéhezett vagyok. – lépett ki az énekes elől a szőke.
- Igen. És, most nőre vagy éhes vagy...? - hagyta nyitva a kérdést egy cinkos mosollyal a száján.
- Miben sántikálsz, Dave? – pillantott körül Mart gyanakvón. - De ha már így kérdezed, egész konkrétan ezekre a nőkre most kimondottan kíváncsi vagyok.
- Kíváncsi, te? Ez meglepő… mostanában nem akarsz mást a nőktől, csak egy kiadós, szexszel teli éjszakát. Ők mitől mások? - került ismét a szőke mellé és hosszú ujjaival elmélázva játszott a felkarján.
Martin ettől a finom érintéstől még a gyomrában is megremegett. Ehhez már túl élesek voltak az érzékei.
- Nem érzed? Egy dolog, hogy szépek. Bár még nem is azok a klasszikus szépségek. Mégis… A jelenlétük szinte kiabál, olyan erős. Adéle-lel egy szót sem váltottam, mióta leültünk, mégis végig tapinthatóan éreztem a kisugárzását, Sandrine meg… nem tudsz nem rá koncentrálni, olyan erős jelenség. Pedig nagyon zárkózott. De ha egyszerű választ vársz: felizgatnak.
- Mindig is buktál az egzotikumokra, nem igaz? - mosolyodott el a férfi.
- Hát a mindennapi nem az esetem. Tudod, hogy elég… sokrétű az ízlésem. – vetett egy jelentőségteljes pillantást társára Mart.
- Oh igen, tudom. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikor teszel eleget az ízlésed ezen részének vágyaiban történő kielégítésének? - pillantott sötéten Martinra Dave.
- Mire célozgatsz, Gahan?
- Csak nőket dugsz ma? - hajolt egy kicsit előrébb, szemtelen mosollyal az ajkain.
A hangja, a szeme, a teste közelsége… Mart még végig sem gondolta, válasz helyett egyszerűen csak előrehajolva elkapta a közvetlen közeléből kínálkozó gúnyos ajkakat.
Dave némiképp meglepődött, de gyorsan túltette magát, kapkodva, viszont szenvedéllyel csókolta az őt ostromlót, viszont a helység nyilvános mivolta miatt, hamar elszakadt tőle, de nem tudott ellépni, zihálva, homlokát a másikénak döntve hallgatott egy kis ideig, majd rekedten megszólalt: - Istenem, de kibaszottul kívánlak!
Martin teljesen feltüzesedve lihegett. Egész testében rázkódott a vágytól. Ebben a pillanatban senki másra nem tudott gondolni, csak tépni akarta az előtte állót, ahol éri.
- Úgy láttam, fenn vannak privát boxok. Gyere. – mondta szárazon. Egyszerű szavaiból azonban szinte sütött a robbanáshoz közeli erő.
És Dave követte szőke angyalát. Senki sem látta, ahogy kisurrantak a wc-ből, hogy fellopakodjanak a felső boxokhoz, ahol már a vágytól remegve estek egymásnak, szinte meg se várva, hogy takarásba érjenek.
Majdnem senki. Adéle ugyanis épp a lépcsőkre látott rá helyéről. Épp azon poénkodtak Sandrine-nal, hogy hova tűnhetett a két „lovag”, amikor megpillantotta a fiúkat. Tekintetével azonnal intett társnőjének, aki így még elkaphatta a látványt, ahogy a lépcsőn elhaladt a két, a félhomálytól függetlenül még felismerhető alak.
Nem lett volna ebben semmi különös, azon kívül, hogy miért mennek fel… de az, ahogyan a barna énekes ránézett a gitárosára, az több volt, mint furcsa. Sandrine azonmód felállt és tett két lépést, majd hátranézvén barátnőjére szó nélkül kérdezte, hogy vele tart-e?
Ennyire azért már jócskán ismerték egymást. Adéle egy pillanatnyi tétovázás nélkül lépett mellé. Észrevétlenül körülpillantott, majd kézen fogva Sandrine-t, és a leghalkabb lépteikkel maguk is a két férfi után eredtek.
Odafenn félhomály, lilás-vöröses fények fogadták őket. A galérián egyetlen box volt zárva…
Halkan megközelítették a boxot, majd Sandrine óvatosan résnyire nyitotta az ajtót és belesett. Az első "helyiséget" egy vastag függöny választotta le a másodiktól. Lassan a függönyhöz lépett és lélegzetvisszafojtva fülelt.
Kapkodó lélegzet és fojtott sóhajok hallatszottak, ahogy Adéle barátnője mellé csusszant az ajtó és a nehéz kárpit közé. Az anyagba és egymásba kapaszkodtak, ahogy Adéle résnyire nyitotta a függöny szárnyait és megpillanthatták a fiúkat.
Martin kapkodó kezekkel markolta a nyakának bőrén garázdálkodó férfi vállait, hátát, fenekét. Iszonyatos forróság hullámzott a tagjaiban.
Dave nem teketóriázott sokat, a falnak lökte a szöszit, és már rángatta is le róla a nadrágot az alsóval együtt, csakhogy térdre vethesse magát előtte, és elnyelje máris meredező férfiasságát.
Martin gerincén fémes kígyóként kúszott fel a kéj, ahogy ez a selymes közeg körülölelte. Ebben a pillanatban el tudott volna élvezni a váratlanul jött feloldozástól. De visszafogta magát, és fejét a falnak támasztva révedt a bizonytalan, kékes fényekbe, ahogy ujjai öntudatlanul a sötét tincsek közé csusszantak.
Dave nem akarta sokáig húzni most az együttlétüket, kielégülni akart méghozzá azonnal! Kegyetlenül felizgatta a hely nyilvános mivolta, bár nem ez volt az első eset, hogy ilyen fajta helyzetekbe keveredtek a szöszkével… öltözőben, a klubok wécéiben, elsötétített ablakú kocsik hátsó ülésén hódoltak már egymásnak emésztő vágyuk tüzében égve, mint a bolond kamaszok. És, habár megbeszélték, hogy ezeket az extrém eseteket jó lenne nullára redukálni, mert mégiscsak a kapcsolatukat, a családjukat és a DM-et veszélyeztetik, ha fellobbant a vágy, akkor nem volt kérdés, hogy minél hamarabb egymáséi legyenek, nem számít, hol vannak. Bár, tény, ami tény, csökkent ezeknek a nyilvános együttléteknek a száma.
Adéle lélegzetvisszafojtva állt a nehéz sötétségben. Teste a kárpitnak simult. Iszonyú melege volt, mintha forró párát lélegezne, tüdeje kínban tágult-szűkült a hőségtől és az izgalomtól. A rosszban járó gyerekek gombóca szorította torkát, ágyékának lüktetése hullámzó izgalmat sugárzott szét a testében. Szerette a testét, szerette a szexet, látott is, próbált is már dolgokat, de ilyen izgató látványban még sosem volt része. Tüzelő arccal bámulta a két férfit.
Sandrine-nak rá kellett harapnia a szájára, hogy ne nyögjön fel, amikor látta a barna férfit letérdelni és átsuhanni az élvezetet szőke társa arcán. Ha akart volna, se tudott volna elmozdulni a helyéről, teljesen megbabonázta a látvány.
Martin hasizmai megfeszültek, torokhangú nyögések szakadtak fel belőle. Lepillantott. A félhomályban csak a sötét körvonalakat látta az énekesből, ahogy hajlékony teste előtte térdelve mozog egyetlen fekete tömegként. Szinte… arctalan volt. A gondolattól megvadulva hirtelen szinte kilopta tagját Dave szájából, egy gyors mozdulattal a térdelő férfi mögött termett. Társának eszmélni sem maradt ideje, az erős kezek hónaljánál fogva felállították. A szőke fogásával üzent: most ne fordulj hátra. Nem vette le, csak felgyűrte áldozata hátán az inget, a tarkójánál tartva baljával az anyagot, Dave nyakát a fal felé irányítva.
A férfi nem tudta, hogy mire készül Martin, de engedelmeskedett neki, mint már oly sokszor az évek során. A lányok mindeközben leplezetlenül bámulták a jelenetet, azt is elfeledték, hogy hol vannak, hogy bárki megláthatja őket.
Mart fél kézzel előrenyúlt, társa nyakát harapdálta, miközben kioldotta övét. A cipzár szinte magától csúszott le a már feszülő férfiasságon. A szöszi, kezét hosszan becsúsztatva az alsó alá, lesimogatta azt a hibátlanul sima fenékről. Nem nyúlt a szinte kipattanó taghoz. Végigsimított a kerek popsin, középen lefelé végighaladva, alulról mélyen előrenyúlt, és könnyedén masszírozni kezdte a kerek csomagot.
Dave remegve felnyögött, bőrét égették Martin érintései.
A szőkeség kényelmesebb pozíciót keresve pillantott körül. Kezeit továbbra is helyükön tartva, a kör alakú box széléhez navigálta az társát, ahol a kör a bejárat szegletéhez érve egy kis kapaszkodót kínált.
Adéle gyomra még az eddiginél is jobban összerándult. Nagyon közel kerültek hozzájuk, pontosan a két férfi arcába láttak. Rászorított társnője kezére a mocskos mozdulattól, ahogy a szőkeség az énekest a nyakánál előredöntötte, annak egyik lábát az ülőkre húzva helyet csinált magának, majd saját tagjára rámarkolva előrenyomult.
Sandrine, amennyire tudott a függöny mögé húzódott, de látnia kellett mindent. Látni akart mindent. Lélegzetvisszafojtva figyelt, nehogy meghallják.
Fájdalmasan szűk közeg. Martin összeszorított szemekkel hatolt kedvesébe, egyetlen, hosszú mozdulattal, mely kipréselte testéből az erőt és a levegőt. Rohama végén megpihenve felvetette a fejét, hogy egy nagy lélegzethez jusson. Ekkor látta meg az oda nem illő csillanást.
Sandrine együtt sikkantott fel Dave nyögésével. Adéle a szájára tapasztotta a kezét és csak reménykedtek, hogy nem vették észre őket. Ebbe a testhelyzetbe fagyva álltak pár pillanatig. Adéle hatalmas szemei kerekre tágulva meredtek a gitárosra, összes izma megfeszült. „A pokolba! Óriási botrány lesz” – futott át az agyán, amikor ujjai egyszeriben felengedtek Sandrine ajkain. A világoszöld szemek pontosan az övébe fúródtak. Martin nézte őket.
Sandrine-nak muszáj volt nyelnie egyet a tudattól, hogy a szőke gitáros őket nézi, miközben… belegondolni is szédítő volt. Most már mindegy volt, szabadon vetette a hátát a falnak, ahol a függöny résén át jól láthatták egymást Martinnal. Szemérmetlenül bámulta őket, egészen belepirult a látványba.
Adéle teste elernyedt, lábából kifutott minden erő. Mintha a gerincveleje egyszeriben elpárolgott volna, semmi sem tartotta a testét. A függönyt tartó rúdban kapaszkodott meg a feje fölött, és tátott szájjal, hangtalanul lihegett. Martin ijesztő tekintetétől elkapta a szemét, olyan mélysötét poklokba látott bennük. Dave hunyt szemmel hörgött, s ez a gyanútlan, öntudatlan extázisa még a szőkeség arroganciájánál is jobban felgerjesztette. Minden pihe állt a testén, mellbimbója fájdalmasan megkeményedett. Sikoltoztak érzékei.
Dave az egészből semmit sem fogott fel, ő csak egy dologra tudott koncentrálni: a feszítő, iszonyat kemény tagra, ami őbenne mozgott. Nem is vette észre, hogy keze mikor indult meg a saját farka felé, hogy ráfogjon és fel - le kezdjen járni rajta. Ismét fel kellett nyögnie, annyira jó volt!
Adéle a látványtól csaknem fuldokolva nyelte a nyálát. Szemei egy hitetlenkedő villámpillantást vetettek társnőjére. Érezte, hogy szinte elektromos szikrák pattannak tekintetéből. Szemeit újra a sötét hajú énekesre tapasztotta, olyan nyomást érzett a fejében, hogy elakadt a lélegzete. Mintha láthatatlan acéldrót kötné össze őket, saját keze az énekes kezének tükörképeként siklott végig a saját testén, fájdalmasan belemarkolva lángoló nőiességébe.
Sandrine látta a mozdulatot és úgy vélte, ideje menniük. Még utoljára belepillantott a fülledt zöld szemekbe, majd ellépett a faltól, kézen fogta barátnőjét és kihúzta a boxból. Nem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne maradni, tekintve, hogy elég fullasztó volt odabent a levegő.
Adéle-re nézett, aki csillapodott valamennyire, hogy kikerült a folyosóra. Az, hogy látta, amint barátnője magához ér… nem tudta volna biztosan megmondani, hogy mi történt volna a következő pillanatokban, ha nem jönnek ki onnan. Nem mert belegondolni… utálta, ha nem az ő kezében volt az irányítás. És ezeket a férfiakat alig pár órája ismerték. Pár órája! Attól a gondolattól meg egyenesen kirázta a hideg, ami egy pillanatra belé vágott… hogy Adéle-lal... beleborzongott a gondolatba, mocskos kurvának érezte magát.
Sandrine hangosan nevetett Adéle valamelyik beteg lelkületű beszólásán. Beszélgetésük keveredett a koncerttel, a munkájukkal, a sajátos észrevételeikkel és az enyhe alkohol hatásával, ami a poharukból származott. A fiatal nő arra lett figyelmes, hogy valaki megáll a boxuk mellett. Adéle még mindig nevetett, mikor ő érdeklődve az érkező felé fordult. Nem volt nehéz rájönnie, hogy ki az, hisz alig 30 perce látta a színpadon.
- Oh, merde! Si quelque chose est idiote...- kezdte Adéle anyanyelvén bosszankodva, amikor felpillantott. Agya egy töredékpillanat alatt felfogta a látványt és azonnal angolra – és elbűvölőre – váltott. – Jó estét, uraim, igen?
- Je suis désolé, mademoiselle, j'espère ainsi, ne pas déranger. Pouvons-nous adhérer ? – váltott Martin franciára.
Megfelelően meglepett arc nézett vissza rá.
- Parlez-vous français ? Fascinant. – nyerte vissza önuralmát Adéle. A szőke férfi mögött értetlen arccal feszengett a férfi, aki pár órája még a színpadról hergelte. – De úgy látom, nem mindenkinek megy ilyen jól a nyelvünk… - vetett egy enyhén lesajnáló, hűvös pillantást Dave-re, ismét angolra váltva.
- Igen, a francia ezen változatából elmaradok. Ha fordítana valaki....
Sandrine kislányosan felkuncogott, majd megszánta az énekest - A kedves, jó kiállású barátja csak annyit kérdezett, hogy reméli nem zavarnak és csatlakozhatnak - e.
- Már értem. És? Mi a válasz? Szóba állnak műveletlen idegenekkel? - vette fel a játék fonalát Dave.
- Álljunk meg, monsieur, csak ön a műveletlen. A barátja kiválóan beszél franciául. – nézett még mindig szívdöglesztő távolságtartással a férfire.
Sandrine felnevetett - Na, de Adéle, így beszélni egy ügyféllel…
- Ügyfél? Ezt hogy is kell érteni, mademoiselle? – nézett csodálkozva Martin a lányokra. „Nagyon remélem, hogy nem két volt kurvánkba futottunk bele. Bár, az se érdekelne…” – futott át az agyán.
- Mielőtt valami félreértésbe keverednénk… - pillantott fel Adéle a világoszöld szemekbe, miközben gyakorlott mozdulattal egy névjegyet halászott elő és csúsztatta hosszú körmével a gitáros elé az asztalon.
Dave érdeklődve leskelődött szőke társa válla felett - Modestic? Van egy pár ruhám tőlük.
- Így van, művész úr, néhány meglehetősen alacsonyan szabott derekú nadrág és több tonnányi különféle mellény. Ahogy láttam, egy igazítás ráférne mindegyikre. Adéle D’Aubry, egyébként. – nyújtott kezet Adéle Martinnak, majd az énekesnek is. – Nos, üljenek csak le, nem bánom. És a mojitót kedvelem, mielőtt kérdeznék.
Dave követte Martin példáját és leült a szöszke mellé. Habár, ő nem tervezett most nőket felszedni, kíváncsi volt, hogy Mart sikerrel jár - e.
Sandrine kíváncsian tekintett a két férfire. Adéle nagyon előtérbe lépett, de ezt már megszokta tőle, nem szólt közbe, finomakat kortyolt a koktéljából, miközben francia gondolatai csak úgy röpködtek a fejében, mikor épp valami eszébe jutott.
Martin figyelmét felkeltette ez a visszahúzódás is. Nem is tudta, melyik nő érdekli jobban. Mindkettő annyira más volt, és mindkettő olyan izgalmas. Tetszett neki Adéle szemtelensége, meg a nem elhanyagolható mértékű kisugárzása, méltó ellenfél volt. De a másik lány… visszahúzódása még inkább felélesztette vadászösztönét. Kemény dió volt. Ez tetszett neki.
- És ön, kisasszony? Kit tisztelhetünk személyében? – fordult Sandrine felé.
Sandrine a zöld szemekbe fúrta gesztenyebarna tekintetét - Sandrine Pezant. Foglalkozásomat tekintve grafikus és társtulajdonos - egészítette ki Adéle monológját, aki már rég a munkájukról csevegett jelenleg Dave-el, aki a kirakatrendezést hozta fel, mint idevágó témát, ezt hallgatta eddig. Adéle mindig is nyitottabb volt az emberek felé, nem véletlen ő tárgyalt az ügyfelekkel. Sandrine alkotni szeretett nagyon, de az embereket kitörölte volna az életéből. Nehezebben nyitott mások felé, de kedvtelve nézte, ahogy Adéle három mondattal barátságokat kötött.
Adéle remekül szórakozott. Elemében volt. Az énekes meglepő intelligenciáról tett tanúbizonyságot, egészen képben volt a képzőművészettel kapcsolatban, és nagyon érdeklődő kérdései voltak. Az érdemi csevely mellett persze egyikőjük sem tudott kibújni a bőréből – gonoszul szurkálódva, szinte versenyezve flörtöltek. Annak ellenére, hogy tetszett neki a férfi, nem akarta levadászni, egyszerűen csak imádta ezt a műfajt. Érdekelte, hogy valaha átlát-e valaki a lehengerlő macskanő álarcon. „Eddig csak Sandrine-nak sikerült” – pillantott szeretettel társnőjére, aki a szöszivel beszélgetett.
Sandrine elbeszélgetett Martinnal. Nem volt hülye, látta a férfi felé küldött jeleit, de nem törődött vele, ez viszont láthatóan nemhogy letörte volna ideiglenes udvarlója kedvét, hanem inkább feltüzelte. Ezt nem tudta mire vélni. Hiába nem akarta, kíváncsisága megmozdult benne. Nem érzelmek vezette nő volt, az esetek többségében, a legtöbb férfi nem tudott rá hatást gyakorolni, ha olyan kedve volt és sokan nem is jöttek rá a titok nyitjára, hogyan is működik ő, mivel tudnák felkelteni az érdeklődését. Viszont a szőke férfinek már - már sikerült és ha tisztában is lesz ezzel, akkor megfoghatja, ezt tudta jól.
Dave épp hangosan nevetett Adéle egyik mondatán és barátian csillogtak a zöld szemei. Jó hangulatban volt, otthon volt és ez pozitívan hatott rá, valamint kellemesen elfáradt a koncert után és meglepően üdítő volt egy értelmes nővel beszélgetni, akinek érdeklődése nem a farokméretéig terjedt.
Martint felcsigázta a látványosan ellenálló Sandrine. Önmagából kiindulva úgy érezte, az ellenállás nem kimondottan neki, inkább általában a férfiaknak, az embereknek szólt. Kicsit magára ismert a lányban, ő is így állt az emberekhez. Ma este ugyan jobban örült volna egy könnyű menetnek valakivel, aki pár ital után elmegy vele. Testének feszültsége érdeklődésével arányosan nőtt. És kezdte bosszantani a tudat: aligha kapja meg ma éjjel ezt a nőt.
A tervezőlány lopva leste barátnőjét, aki kezdett egészen oldott lenni. Persze a poharak is sorra cserélődtek előttük… Adéle érezte a szeszt, de csak felvillanyozta, nem lett részeg. Gyönyörű volt most, ahogy mézszőke tincsei táncot jártak arca körül a nevetéstől, zöld szemei csillogtak a hangulat és az alkohol hatására. A gyilkos flört felizgatta, de ez még mindig nem látszott rajta – származása mesterré tette az efféle játékokban.
Dave egészen felszabadult és talán nem félt önmagát adni, azt, amit nem láthatnak a rajongók. Csak így élt túl. Meg kellett őriznie önmagát, mindent nem adhatott oda... Látta, hogy Adéle már kellően oldott és ebből bármi lehetne, ha akarná.... de ő nem akarta... legalább is nem a nőt akarta. Lopva pillantott szőke társa felé és igen... a gyomrában érezte azt a meleg remegést, a szíve valamivel hevesebb dobbanását, amit mindig elöntötte, ha Martinra tévedt a tekintette. Nyelnie kellett a testében hirtelen feltámadt vágytól.
- Hölgyek, megbocsátanak egy pár percre? – szedelőzködött Martin. A mosdóba indult. Dave követte.
A lányok utánuk pillantottak, majd elmerültek a beszélgetésben. Kuncogva osztották meg az este élményeit. Adéle egészen izgalomba jőve magyarázott társának és rengeteget nevettek.
Martin sokáig folyatta a hideg vizet a csuklóira. Le kellett hűtenie magát. Az elmúlt hetek feszültsége, meg ez a lány… teljesen fel volt húzva.
- Minden rendben? - kérdezte egy mály orgánum mögüle.
- Jah. Csak egy kicsit… eh, úgyis tudod! – nézett a tükörből a mögötte álló szemébe Mart.
Dave lopva körülnézett a helységben.
- Mit? - simult egy lépéssel szőke társa hátának, hogy fülébe súghassa kérdését.
- Ennyi idő után, gondolom, felismered, ha kiéhezett vagyok. – lépett ki az énekes elől a szőke.
- Igen. És, most nőre vagy éhes vagy...? - hagyta nyitva a kérdést egy cinkos mosollyal a száján.
- Miben sántikálsz, Dave? – pillantott körül Mart gyanakvón. - De ha már így kérdezed, egész konkrétan ezekre a nőkre most kimondottan kíváncsi vagyok.
- Kíváncsi, te? Ez meglepő… mostanában nem akarsz mást a nőktől, csak egy kiadós, szexszel teli éjszakát. Ők mitől mások? - került ismét a szőke mellé és hosszú ujjaival elmélázva játszott a felkarján.
Martin ettől a finom érintéstől még a gyomrában is megremegett. Ehhez már túl élesek voltak az érzékei.
- Nem érzed? Egy dolog, hogy szépek. Bár még nem is azok a klasszikus szépségek. Mégis… A jelenlétük szinte kiabál, olyan erős. Adéle-lel egy szót sem váltottam, mióta leültünk, mégis végig tapinthatóan éreztem a kisugárzását, Sandrine meg… nem tudsz nem rá koncentrálni, olyan erős jelenség. Pedig nagyon zárkózott. De ha egyszerű választ vársz: felizgatnak.
- Mindig is buktál az egzotikumokra, nem igaz? - mosolyodott el a férfi.
- Hát a mindennapi nem az esetem. Tudod, hogy elég… sokrétű az ízlésem. – vetett egy jelentőségteljes pillantást társára Mart.
- Oh igen, tudom. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikor teszel eleget az ízlésed ezen részének vágyaiban történő kielégítésének? - pillantott sötéten Martinra Dave.
- Mire célozgatsz, Gahan?
- Csak nőket dugsz ma? - hajolt egy kicsit előrébb, szemtelen mosollyal az ajkain.
A hangja, a szeme, a teste közelsége… Mart még végig sem gondolta, válasz helyett egyszerűen csak előrehajolva elkapta a közvetlen közeléből kínálkozó gúnyos ajkakat.
Dave némiképp meglepődött, de gyorsan túltette magát, kapkodva, viszont szenvedéllyel csókolta az őt ostromlót, viszont a helység nyilvános mivolta miatt, hamar elszakadt tőle, de nem tudott ellépni, zihálva, homlokát a másikénak döntve hallgatott egy kis ideig, majd rekedten megszólalt: - Istenem, de kibaszottul kívánlak!
Martin teljesen feltüzesedve lihegett. Egész testében rázkódott a vágytól. Ebben a pillanatban senki másra nem tudott gondolni, csak tépni akarta az előtte állót, ahol éri.
- Úgy láttam, fenn vannak privát boxok. Gyere. – mondta szárazon. Egyszerű szavaiból azonban szinte sütött a robbanáshoz közeli erő.
És Dave követte szőke angyalát. Senki sem látta, ahogy kisurrantak a wc-ből, hogy fellopakodjanak a felső boxokhoz, ahol már a vágytól remegve estek egymásnak, szinte meg se várva, hogy takarásba érjenek.
Majdnem senki. Adéle ugyanis épp a lépcsőkre látott rá helyéről. Épp azon poénkodtak Sandrine-nal, hogy hova tűnhetett a két „lovag”, amikor megpillantotta a fiúkat. Tekintetével azonnal intett társnőjének, aki így még elkaphatta a látványt, ahogy a lépcsőn elhaladt a két, a félhomálytól függetlenül még felismerhető alak.
Nem lett volna ebben semmi különös, azon kívül, hogy miért mennek fel… de az, ahogyan a barna énekes ránézett a gitárosára, az több volt, mint furcsa. Sandrine azonmód felállt és tett két lépést, majd hátranézvén barátnőjére szó nélkül kérdezte, hogy vele tart-e?
Ennyire azért már jócskán ismerték egymást. Adéle egy pillanatnyi tétovázás nélkül lépett mellé. Észrevétlenül körülpillantott, majd kézen fogva Sandrine-t, és a leghalkabb lépteikkel maguk is a két férfi után eredtek.
Odafenn félhomály, lilás-vöröses fények fogadták őket. A galérián egyetlen box volt zárva…
Halkan megközelítették a boxot, majd Sandrine óvatosan résnyire nyitotta az ajtót és belesett. Az első "helyiséget" egy vastag függöny választotta le a másodiktól. Lassan a függönyhöz lépett és lélegzetvisszafojtva fülelt.
Kapkodó lélegzet és fojtott sóhajok hallatszottak, ahogy Adéle barátnője mellé csusszant az ajtó és a nehéz kárpit közé. Az anyagba és egymásba kapaszkodtak, ahogy Adéle résnyire nyitotta a függöny szárnyait és megpillanthatták a fiúkat.
Martin kapkodó kezekkel markolta a nyakának bőrén garázdálkodó férfi vállait, hátát, fenekét. Iszonyatos forróság hullámzott a tagjaiban.
Dave nem teketóriázott sokat, a falnak lökte a szöszit, és már rángatta is le róla a nadrágot az alsóval együtt, csakhogy térdre vethesse magát előtte, és elnyelje máris meredező férfiasságát.
Martin gerincén fémes kígyóként kúszott fel a kéj, ahogy ez a selymes közeg körülölelte. Ebben a pillanatban el tudott volna élvezni a váratlanul jött feloldozástól. De visszafogta magát, és fejét a falnak támasztva révedt a bizonytalan, kékes fényekbe, ahogy ujjai öntudatlanul a sötét tincsek közé csusszantak.
Dave nem akarta sokáig húzni most az együttlétüket, kielégülni akart méghozzá azonnal! Kegyetlenül felizgatta a hely nyilvános mivolta, bár nem ez volt az első eset, hogy ilyen fajta helyzetekbe keveredtek a szöszkével… öltözőben, a klubok wécéiben, elsötétített ablakú kocsik hátsó ülésén hódoltak már egymásnak emésztő vágyuk tüzében égve, mint a bolond kamaszok. És, habár megbeszélték, hogy ezeket az extrém eseteket jó lenne nullára redukálni, mert mégiscsak a kapcsolatukat, a családjukat és a DM-et veszélyeztetik, ha fellobbant a vágy, akkor nem volt kérdés, hogy minél hamarabb egymáséi legyenek, nem számít, hol vannak. Bár, tény, ami tény, csökkent ezeknek a nyilvános együttléteknek a száma.
Adéle lélegzetvisszafojtva állt a nehéz sötétségben. Teste a kárpitnak simult. Iszonyú melege volt, mintha forró párát lélegezne, tüdeje kínban tágult-szűkült a hőségtől és az izgalomtól. A rosszban járó gyerekek gombóca szorította torkát, ágyékának lüktetése hullámzó izgalmat sugárzott szét a testében. Szerette a testét, szerette a szexet, látott is, próbált is már dolgokat, de ilyen izgató látványban még sosem volt része. Tüzelő arccal bámulta a két férfit.
Sandrine-nak rá kellett harapnia a szájára, hogy ne nyögjön fel, amikor látta a barna férfit letérdelni és átsuhanni az élvezetet szőke társa arcán. Ha akart volna, se tudott volna elmozdulni a helyéről, teljesen megbabonázta a látvány.
Martin hasizmai megfeszültek, torokhangú nyögések szakadtak fel belőle. Lepillantott. A félhomályban csak a sötét körvonalakat látta az énekesből, ahogy hajlékony teste előtte térdelve mozog egyetlen fekete tömegként. Szinte… arctalan volt. A gondolattól megvadulva hirtelen szinte kilopta tagját Dave szájából, egy gyors mozdulattal a térdelő férfi mögött termett. Társának eszmélni sem maradt ideje, az erős kezek hónaljánál fogva felállították. A szőke fogásával üzent: most ne fordulj hátra. Nem vette le, csak felgyűrte áldozata hátán az inget, a tarkójánál tartva baljával az anyagot, Dave nyakát a fal felé irányítva.
A férfi nem tudta, hogy mire készül Martin, de engedelmeskedett neki, mint már oly sokszor az évek során. A lányok mindeközben leplezetlenül bámulták a jelenetet, azt is elfeledték, hogy hol vannak, hogy bárki megláthatja őket.
Mart fél kézzel előrenyúlt, társa nyakát harapdálta, miközben kioldotta övét. A cipzár szinte magától csúszott le a már feszülő férfiasságon. A szöszi, kezét hosszan becsúsztatva az alsó alá, lesimogatta azt a hibátlanul sima fenékről. Nem nyúlt a szinte kipattanó taghoz. Végigsimított a kerek popsin, középen lefelé végighaladva, alulról mélyen előrenyúlt, és könnyedén masszírozni kezdte a kerek csomagot.
Dave remegve felnyögött, bőrét égették Martin érintései.
A szőkeség kényelmesebb pozíciót keresve pillantott körül. Kezeit továbbra is helyükön tartva, a kör alakú box széléhez navigálta az társát, ahol a kör a bejárat szegletéhez érve egy kis kapaszkodót kínált.
Adéle gyomra még az eddiginél is jobban összerándult. Nagyon közel kerültek hozzájuk, pontosan a két férfi arcába láttak. Rászorított társnője kezére a mocskos mozdulattól, ahogy a szőkeség az énekest a nyakánál előredöntötte, annak egyik lábát az ülőkre húzva helyet csinált magának, majd saját tagjára rámarkolva előrenyomult.
Sandrine, amennyire tudott a függöny mögé húzódott, de látnia kellett mindent. Látni akart mindent. Lélegzetvisszafojtva figyelt, nehogy meghallják.
Fájdalmasan szűk közeg. Martin összeszorított szemekkel hatolt kedvesébe, egyetlen, hosszú mozdulattal, mely kipréselte testéből az erőt és a levegőt. Rohama végén megpihenve felvetette a fejét, hogy egy nagy lélegzethez jusson. Ekkor látta meg az oda nem illő csillanást.
Sandrine együtt sikkantott fel Dave nyögésével. Adéle a szájára tapasztotta a kezét és csak reménykedtek, hogy nem vették észre őket. Ebbe a testhelyzetbe fagyva álltak pár pillanatig. Adéle hatalmas szemei kerekre tágulva meredtek a gitárosra, összes izma megfeszült. „A pokolba! Óriási botrány lesz” – futott át az agyán, amikor ujjai egyszeriben felengedtek Sandrine ajkain. A világoszöld szemek pontosan az övébe fúródtak. Martin nézte őket.
Sandrine-nak muszáj volt nyelnie egyet a tudattól, hogy a szőke gitáros őket nézi, miközben… belegondolni is szédítő volt. Most már mindegy volt, szabadon vetette a hátát a falnak, ahol a függöny résén át jól láthatták egymást Martinnal. Szemérmetlenül bámulta őket, egészen belepirult a látványba.
Adéle teste elernyedt, lábából kifutott minden erő. Mintha a gerincveleje egyszeriben elpárolgott volna, semmi sem tartotta a testét. A függönyt tartó rúdban kapaszkodott meg a feje fölött, és tátott szájjal, hangtalanul lihegett. Martin ijesztő tekintetétől elkapta a szemét, olyan mélysötét poklokba látott bennük. Dave hunyt szemmel hörgött, s ez a gyanútlan, öntudatlan extázisa még a szőkeség arroganciájánál is jobban felgerjesztette. Minden pihe állt a testén, mellbimbója fájdalmasan megkeményedett. Sikoltoztak érzékei.
Dave az egészből semmit sem fogott fel, ő csak egy dologra tudott koncentrálni: a feszítő, iszonyat kemény tagra, ami őbenne mozgott. Nem is vette észre, hogy keze mikor indult meg a saját farka felé, hogy ráfogjon és fel - le kezdjen járni rajta. Ismét fel kellett nyögnie, annyira jó volt!
Adéle a látványtól csaknem fuldokolva nyelte a nyálát. Szemei egy hitetlenkedő villámpillantást vetettek társnőjére. Érezte, hogy szinte elektromos szikrák pattannak tekintetéből. Szemeit újra a sötét hajú énekesre tapasztotta, olyan nyomást érzett a fejében, hogy elakadt a lélegzete. Mintha láthatatlan acéldrót kötné össze őket, saját keze az énekes kezének tükörképeként siklott végig a saját testén, fájdalmasan belemarkolva lángoló nőiességébe.
Sandrine látta a mozdulatot és úgy vélte, ideje menniük. Még utoljára belepillantott a fülledt zöld szemekbe, majd ellépett a faltól, kézen fogta barátnőjét és kihúzta a boxból. Nem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne maradni, tekintve, hogy elég fullasztó volt odabent a levegő.
Adéle-re nézett, aki csillapodott valamennyire, hogy kikerült a folyosóra. Az, hogy látta, amint barátnője magához ér… nem tudta volna biztosan megmondani, hogy mi történt volna a következő pillanatokban, ha nem jönnek ki onnan. Nem mert belegondolni… utálta, ha nem az ő kezében volt az irányítás. És ezeket a férfiakat alig pár órája ismerték. Pár órája! Attól a gondolattól meg egyenesen kirázta a hideg, ami egy pillanatra belé vágott… hogy Adéle-lal... beleborzongott a gondolatba, mocskos kurvának érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése