Adéle a hatalmas tervezőszoba egyik franciaablakának széles párkányán ült mezítláb, felhúzott térdén mappájával, füle bedugva, a zenétől a külvilág felé teljesen süketen. Ráncolt homlokkal koncentrált a keze ügyébe lévő tervre, finomítgatta a skicc vonalait. A párkányon mellette néhány színes ceruza, filctoll, és egyéb rajzeszközök, arca kissé maszatos volt a grafittól. Igazából alig látott már, így az alkonyathoz közeledve, a nap utolsó sugarait használta ki a munkához. Nem volt már benn senki a szabó- és varrólányok közül, talán Sandrine lézenghetett még az épületben. A terv elkészültével Adéle hátradőlt, kinyújtotta elgémberedett nyakát, kibámult az ablakon az előtte elterülő utcára. Szép volt London így az igazi tavaszi estén. A lány elmerengett az elmúlt időszakon, és hetekre visszatekintve nem talált mást, csak munkát, munkát és munkát. Kellene már valami, ami változatosságot hoz a napjaiba, kellene valaki. Legutóbb Dave volt egy ilyen valaki, de annak is már több mint egy hónapja. Jó volt az az éjszaka, nagyon is, és kellemesen váltak el, nem beszéltek meg semmit. Névjegycsere, ennyi. Jó volt együtt, de ennyi. Majd, ha úgy adódik, találkoznak. Ha nem, úgy is jó.
- Talán későn jöttem? - szólalt meg egy mély orgánum az ajtóból.
Adéle nem mozdult. Észre sem vette a belépőt. Ordított a fülében a zene.
Dave elmosolyodott, majd a nőhöz sétált és finoman megérintette a vállát.
Adéle felsikkantott, ahogy a szívéhez kapott. Beletelt egy pár pillanatba, amíg értelmezte, ki áll mellette.
- Először is. Normális vagy? Kaptam egy kisebb infarktust. Másodszor pedig… – itt nemes egyszerűséggel lepattant a párkányról és a férfi nyakába ugrott.
Dave felnevetett.
- Minden ügyfelet így üdvözölsz?
- Á, nem, csak azokat, akik látták a mellem alatti anyajegyem. - kacsintott a lány. - Mit keresel itt?
- Ruháért jöttem. Reméltem, hogy rám tudsz adni valamit, pár nap múlva fellépésünk lesz egy kis klubban. Esetleg lenne kedvetek Sandrine-nal eljönni? - kérdezte mosolyogva, miközben meleg kezei a nő derekára csúsztak.
- Egész biztosan találunk neked valamit. Gyere csak. – Adéle, ha munkára terelődött a szó, azonnal rácsapott az információra, és az összes többi kérdést meg sem hallotta. A finom érintés fel sem tűnt neki. Máris a raktár felé csattogott meztelen talpain.
Dave engedelmesen követte a nőt. Adéle profin egyetlen pillantással felmérte a férfit, és néhány lazább stílusú, olajzöld, barna és bordó tónusú felsőt szedett elő, hogy az énekes választhasson.
- Ezek passzolnak a szemedhez. Próbáld fel mindet, légyszi, választunk. A nadrág… az viszont kötelező jelleggel ez lesz! Tökéletesen fogsz festeni benne. – húzott elő egy bordás anyagú, grafitosan csillogó, bordás anyagú szürke nadrágot. És még egy öv… igen, ez lesz az. Tökély. Na öltözz, addig én itt elüldögélek. – vette vissza pajkos énjét a rövid időre előtörő szakmai vérprofi helyére, s várakozón lehuppant egy sámlira, hogy végignézze a Gahan-féle divatbemutatót.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Dave bizonytalanul.
- Miben? Talán nem nézhetlek?
- Nem az, csak ezek a színek...
Lola üzenete:
- Chéri, a zöld főnyeremény. A többi csak próba. Légy szíves, adj egy esélyt a profizmusomnak.
- Rendben, nem bánom - mosolyodott el, majd elvette a ruhákat és körülnézett a sozában, de nem talált sehol egy kis zugot, ahol átöltözhetne - Felteszem, előtted kell vetkőznöm - mosolyodott el mocskosan.
- Természetesen. Talán zavar?
- Szerinted? - kérdezett vissza és már gombolta is ki az ingét.
- Ez az... már csak a pezsgő hiányzik.
- Aztán a végén nem tudnék miben előadni, mert elbasztuk az időt - nevetett fel. Gyorsan kibújt a ruháiból és belebújt az újakba.
- Na de kérlek. Itt most a profi Adéle-lel van dolgod. Hm… tudtam, hogy a nadrág jó lesz, azért hogy eltaláltam a méreted? – mérte végig a háttal álló énekest. - De fordulj csak meg… nem, nem a barna, ez már biztos.
Dave levette a zakót és most a zöldet próbálta fel - És ez? - kérdezte,.
- Meglátjuk… szeretném látni mind a hármat. De a zöld még versenyben van. - simogatta végig tekintetével a gyönyörű férfitestet.
Dave végigpróbálta mindegyik felsőrészt, amit Adéle ajánlott, teljesen rábízva magát a nőre, aki eközben szapora pulzussal legeltette tekintetét a férfin. De nem tett egyetlen kétértelmű megjegyzést sem, nem állt szándékában előadni a kiéhezettet. Csak nézte. Végül sikerült dönteni, maradt a zöld, finom anyagú, hosszú ujjú póló, amivel Dave egy gyors puszi után el is száguldott.
Sandrine - nak tetszett az a kis klub, ahová a meghívást kapták. Adéle Dave próbája után hívta fel a hírrel és boldogan mondott igent. A helyiség tele volt kis kerek asztalokkal, volt egy táncparkett is és egy színpad a fellépőknek. A világítás domináns színe a kék volt, de fellelhető volta piros, a zöld a narancssárga és lila is. A barna hajú nő egy színpad közeli kis asztalt választott. Valamivel korábban érkeztek, mint ahogy a fellépés maga megtörténik.
Adéle kíváncsian pillantott körül. Zártkörű rendezvény volt, így nem volt tömeg, ám a környező asztalok már mind foglaltak voltak. Az övék pont jó helyen volt, ha az asztaltól akarták végignézni a koncertet. A lány lassan gombolta le magáról tavaszi kabátját, közben alaposan körbejáratta tekintetét a közönségen. Volt pár ismerős arc, a londoni üzleti és zenei élet szereplői, néhányan ismerősként biccentettek oda az ilyen alkalmakra tartogatott bájos mosolyával körbepillantó nőnek aki kabátját letéve azonnal kisebb körútra indult, hogy üdvözölje ügyfeleit – és esetleg újakat szerezzen.
Sandrine hagyta Adéle-et érvényesülni. Elmélázva kevergette az időközben kikért koktélját, mígnem egy mély hang ki nem ugrasztotta onnan.
- Jó estét hölgyem.
A nő felnézett és elmosolyodott.
- Jó estét, monsieur.
- Kedves kollégája merre található? - kérdezte Dave. Még a szokásos fekete öltöny - nadrág felszerelésben volt.
- Ott elöl. Ismerkedik.
- Kemény melónak tűnik. Nem hagyhatom, hogy egyedül végezze - felelte, majd ezzel el is sétált Adéle irányába. Az otthagyott Sandrine, csak mosolyogva nézett utána. Sejtette, hogy Adéle nem teketóriázott sokat azon a bizonyos estén, amit kettesben töltöttek.
Adéle-nek épp egy harmincas menedzser csókolt kezet olyan elragadtatott pillantással, hogy a lány gondolatban megveregette saját vállát a ma estére választott ruháért. Stílszerűen az énekeshez öltözve, egy kiwizöld, vállát szabadon hagyó, térden alul érő selyemdíszítésű kis csodában, amitől szemei szinte irizáltak. Sziporkázott a bókok fényében, amelyek mellett bezsebelt néhány névjegyet, és együttműködésre tett ígértet. Külseje és sikerei ellenére még mindig tele volt kétségekkel, és nagy szüksége volt a megerősítésre, egyszerűen éreznie kellett, hogy elismerik.
Martin utolsókat igazított fürtjein, hogy mindegyik a megfelelő helyen álljon – ha csak öt percig is, de mégis. Dave neki is hozott egy felsőt a Modestictől, úgyhogy azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor igazán jól volt felöltözve. Sminkje már kész volt, be is énekelt, kicsit átmozgatta csontjait, majd kisétált öltözőjéből a bárhoz. Whiskey-jére várva vette észre a koktélját kevergető, gondolataiba merült lányt. Szokott stílusában, különösebb faksznik nélkül odasétált és melléült.
- Ma este, ha lehet, még gyönyörűbb vagy, mint a legutóbb.
- Te mindig a semmiből tűnsz elő? - mosolyodott el a lány, ahogy felkapta a fejét az ismerős hangra.
- A meglepetések embere vagyok. Hanem tudod… ezt tényleg büntetni kellene. Nem nézhetsz ki ilyen lélegzetelállítóan. – csúsztatta a lány combjára a kezét az asztal alatt a szőkeség.
- Ugyan, ez? - nézett végig magán a nő. Egy bő szabású, egyszerű grafitszürke felső volt rajta, hátán széles és mély kivágással, ami láthatóvá tette a két lapockáját és a háta teljes egészét. A felsőt vékony, egymást keresztező pántok tartották a helyén. Nadrágként egy szűk szabású, fekete bőrnadrágot választott, hozzá egyszerű fekete nagy csatos, vastag pántú magassarkúval - Semmi extra nincs benne - vont vállat finoman.
- Tükörrel találkoztál a közelmúltban? Veszélyesen gyönyörű vagy… itt helyben képes lennék…
- Mit? - kérdezett vissza a nő, egy halvány mosollyal.
- Ezeket a kis pántokat - cirógatott végig alattomosan, a külvilág számára gyakorlatilag észrevétlenül a nő hátán - elharapni... végignézni, ahogy lehullik rólad ez a fifikás kis rongy.
- Hát, ha tönkreteszed a felsőmet, valamivel kárpótolnod kell - sóhajtott fel színpadiasan, de mosolyogva. Adéle felé pillantva látta, hogy Dave már csatlakozott barátnőjéhez és épp az ismerőseinek mutatja be a lányt, aki bőszen osztogatta a névjegykártyákat. Dave biztos hozzáfűzi, hogy ma este a Modestic ruháit fogja viselni, így megnőtt az érdeklődés Adéle iránt.
- Bármit kérhetsz, ha láthatlak végre meztelenül – súgta a mondat végét a szőke egy vágyterhes pillantással. – Mit csinálsz a buli után?
- Valószínűleg hazamennék és kicsit dolgoznék a változatosság kedvéért. Miért, van valami jobb ötleted? - nézett a zöld szemekbe.
- Csak gondoltam segítenék levenni a ruháid. Ez a felső elég bonyolultnak látszik, a nadrág meg - markolta meg a lány combját egészen a tövénél – elég szűk. Ahogy az enyém is kezd az lenni.
- Csak nyugalom, még színpadra is kell állnod. Hosszú még az este - dőlt hátra a székén, szemei gonoszan csillogtak, ahogy előre élvezte a szőke férfi szenvedéseit. - Apropó, jól nézel ki - kacsintott.
- Ehh… köszi. Valami nagymenő divatgurutól van. Majd megmutatom a márkajelzést. Belül van. Addig kínozz csak nyugodtan, látom, élvezed. – azzal galádul belemarkolt ezúttal konkrétan a lány ágyékába, majd visszavonult a színpad mögé, Sandrine elakadt lélegzetű pislogásától kísérve.
Dave már sűrűn pislogott a színpad felé, míg Adéle egy utolsó névjegykártyát nyújtotta át. Mikor elszabadultak az érdeklődő, leendő ügyféltől a férfi megkérdezte:
- Esetleg érdekel, ami a színpad mögött van? Még van egy kis időm - kacsintott.
- Chéri, ha elvonsz a potenciális pénzkereséstől, akkor ajánlom, hogy valami érdekeset mutass – sziszegte Adéle bájmosolyra húzott fogai közül. Egyikük sem akarta, hogy észrevegyék a kettejük kis játékát. Azért persze megadóan sétált az énekes után.
- Érdekes lesz - mosolyodott el Dave, ahogy elvezette a nőt a színpad mögötti sötét sávba, ahová a fény nem ért el, de a nézőtér zajait tisztán lehetett hallani. A férfi nem hezitált sokat, a meleg kezek a vékony derékra csúsztak és ő a puha ajkakhoz hajolt, hogy csókolja őket eleinte finoman, majd egyre szenvedélyesebben.
Adéle meglepetésében eleinte még visszacsókolni is elfelejtett. Vagy három másodpercre. Aztán összes, hetek óta elfojtott vágyát beleadva falta Dave ajkait, míg karjai körülfonták a karcsú férfitestet, hogy ujjai a hátrasimított, sötét tincsek között érjenek révbe, bevetve a múltkor oly sikeres körömheggyel cirógatását.
Dave felmordult és vadabbul követelte magának az ajkakat, testét a másikéhoz préselte, így Adéle megérezhette kezdődő gerjedelmét.
- Itt? Megláthatnak.
- Akár.
- Megölsz, Gahan. - húzta fenekébe markolva, ha lehet, még közelebb magához a férfit.
Dave gonoszul és halkan felnevetett ezt hallva, majd folytatta a nő csókolását az utolsó percig. Végül elszakadt az ostromlott ajkaktól és rájuk súgta - Igazán mennem kell.
- Rohadék. - lihegte a lány. - Ezt visszakapod, angol. - azzal végigsimított kissé meggyűrődött ruháján, és, hogy méltóságának legalább érzete megmaradjon benne, enyhén riszálva ő sétált ki előbb a sötétből.
Dave csak sötéten nézett utána pár másodpercig, majd eltűnt a másik irányban.
Adéle orra alatt anyanyelvén szitkozódva sétált vissza asztalukhoz, arcán persze nem látszott más, csak enyhe kipirultság, ami még jól is állt neki – nagy mestere volt érzelmei elrejtésének. Belül most is forrt. „Ez a… alig kapok levegőt, úgy felizgatott.”
- Je déteste les hommes. – sóhajtotta a levegőbe férfiak iránti gyűlöletét barátnője mellé huppanva.
Sandrine csak kérdőn nézett rá, miközben kortyolt egyet a koktéljából.
- Bólogass, kérlek. Különben meg mindegy. Buli van. - dörmögte látványosan kedvetlenül Adéle. – Már látom, hogy ebből még lesz bajom.
- Dave? - kérdezett vissza Sandrine a színpadra fellépő énekesre pillantva, akinek jelenléte sikolyokat csalt elő a környező asztalok nőnemű tulajdonosaikból. A barna hajú lány elfintorodott, majd újabbat kortyolt.
- Ki más? Van érzékem a választáshoz. Nem kellene belebonyolódnom, a fene egye meg. - dörzsölte meg homlokát Adéle kissé gondterhelten. - Isteni pasi, de nem egyszerű. Látom, neked nem szimpatikus.
- Nem ő. Ők - biccentett fejével az őrjöngő rajongók felé - Sosem fogom megérteni... - sóhajtotta, rájuk pillantva, majd visszafordult Adéle-hez. Nem zavarta, hogy a szőke férfi belekezdett az első dalba és Dave énekelni kezdett - Az világos, hogy lefeküdtél vele - jelentette ki egyszerűen, közel hajolva Adéle-hez, hogy hallja, amit mond - de mit tervezel, mi lesz ebből?
- Nem tervezek semmit. Nem tervezhetek. Nős, gyerekek. – beszéd közben is képtelen volt levenni a szemét a beszéd tárgyáról – Csak éppen… észbontóan jó vele. Nemcsak a szex – ami igen, megtörtént – minden. Nevetünk, kedves, gyengéd. Merde! – káromkodott a szőke lány. – Eleve rossz pozícióban vagyok. Most is, nézd meg mit művel. – A színpadon a férfi elővezette összes jól ismert mozdulatát, amitől a női sikolyok hangosabbak lettek még az eddiginél is. Mindezt Adéle szemébe bámulva. – De veletek… nem volt semmi aznap?
- Amikor te elmentél Dave-vel? Nem.
- Naaaa... esetleg azóta? - vigyorgott Adéle a pletyka lehetőségétől.
- Tudod jól, hogy nincs időm ilyesmire - forgatta meg a szemeit Sandrine - És azt sem értem, hogy te miért kínzod magad egy nős férfival. Ha szerelem kell, - olyan hangsúllyal ejtette ezt a szót, mintha a világ leghaszontalanabb dolgáról beszélne - akkor menj, keress valakit, aki hozzád való paraméterekkel rendelkezik, nem nős és nem csal meg fűvel - fával egy turnén, mint ahogy ő teszi a nejével.
- Hát lehet, hogy számodra hihetetlen, de én sem így terveztem. De tudod mit? Nem bánom. Embertelenül jó volt – tudod, az ilyesmi megesik néha. – Adéle kicsit megbántódott barátnője szavain. Ilyenkor ütköztek ki különböző temperamentumukból adódó ellentéteik. A legjobban persze azt utálta, hogy a lánynak igaza van, de ezt a világért sem vallotta volna be, inkább tódította. – Különben is, ki beszélt itt szerelemről?
- Véleményem szerint vágyódsz egy társ után. Különben utálnád őt?
- Nem utálom, csak ott hagyott felhúzva a rohadék. Nagyon is jól elvagyok szingliként. - terelte a szót Adéle, holott maga sem hitt a szavainak.
A színpadon közben fokozódtak az események, bár közel sem volt olyan észveszejtő tombolás meg meztelenkedés, mint egy stadionkoncerten. Sokkal csendesebben folyt a buli.
Sandrine elhallgatott és elmélázva figyelte a koncertet. A rajongók, akiknek sikerült bejutniuk a bulira, szokásukhoz híven tomboltak a bulira, igaz jóval szelídebben, mintha egy stadionban tennék.
Dave eközben nem állta meg mocskos mozdulatok nélkül és nem véletlenül csinálta ezeket úgy, hogy Adéle is észrevegye őket. A lány belement a játékba, kizárva tudatából növekvő kétségeit. Kifordult az asztalánál, hogy formás lábait az énekes is láthassa a színpadról, keresztbe tette azokat, és az est további részében gyakorlatilag mozdulatlanul ült, ahogy egymás szemébe bámultak végig a koncert alatt.
A szőkeséget ezúttal nem a szokott műsor kötötte le, amit Dave produkált, bár tagadhatatlanul az is hatással volt rá, mint mindig. De most mégis, a műsor teljes hosszában le-lepillantott Sandrine-ra, aki kissé átlátszóan adta az unottat. Martin persze észlelte a sunyin rá-rákúszó tekintetet, és alig tudott ilyenkor elnyomni egy mocskos vigyort – sokszor nem is tette. Úgysem érdekelt senkit, hova néz.
Sandrine nem bánta azokat a mocskos pillantásokat. Észrevette, hogy Adéle sajátos játékba kezdett az énekessel.
A mézszőke lány és Dave között egy furcsán izgató mentális párbeszéd kezdődött, tekintetükkel beszélgettek – nem éppen szűzies témákról. Adéle zsigerei már remegtek az izgalomtól, amikor a férfi tekintetét megváltozni érezte – és hamarosan megértette miért, amikor egy puha érintést érzett a vállán, és hátrapillantva egy fogpasztamosolyú, fekete hajú férfira esett tekintete. Olyan harminc körül lehetett és csak úgy üvöltött róla a siker és a gazdagság.
- Elnézést a zavarásért hölgyem, de nem tudtam nem észrevenni kegyedet, olyan erős jelenség - mondta mosolyogva, lágy hangon a férfi. Sandrine az érkezőre nézett, majd Adéle-ra.
Adéle egy pillanatra nem találta a hangját.
- Ööö… nos… és miben segíthetek?
- Ha megengedi, csak élvezném a társaságát. Ha nem bánja...
A fiúk közben elértek az utolsó számhoz is. Sandrine a mellette zajló jelenettől somolyogva nézett fel a színpadra.
- Nézd már Sandrine, mostanában mindenki ezzel jön… - kacsintott oda társnőjének, elkapva a színpad felé vetett pillantását, jelezve, hogy benne van a játékban. Úgyis jön eggyel Dave-nek az előbbi kis akciójáért. – Nézze meg az ember, még italt is hozott… nem bánom, foglaljon helyet. Kit tisztelhetünk? – invitálta a leglefegyverzőbb mosolyával az idegent.
- Fascinant... - jegyezte meg a megszólított, de a férfi nem adta jelét, hogy hallotta volna, leült Adéle mellé és felé nyújtotta az italt egy névjegykártyával egyetemben.
A lány látványosan elfordult a színpadtól – ahol még elkapott egy gyilkos pillantást Dave-től – hogy teljesen az idegennek szentelhesse megjátszott figyelmét. Ujjai közé csippentette a kis papírszeletet, hogy leolvassa udvarlójának nevét.
- Örvendek, Matthew… szóval a reklámszakmában utazik? Mit keres egy ilyen koncerten?
- Az én cégem szervezte meg ennek a bulinak a hírverését - felelte a jóképű, kreolbőrű férfi. magas volt és a ruha anyagán keresztül is látszottak szépen kidolgozott izmai - És ön mivel foglalkozik?
- Az én cégem felelős a merényletért a jelenlévő hölgyek ellen, amely szerint ruha van a zenekar tagjain. - fordult a színpad felé, hogy csatlakozzon a búcsúzó zenekart tapsoló közönséghez. Dave úgy nézett rá…
- Hatásos darab - felelte a férfi. A zenekar lesétált a színpadról.
- Úgy véli? Mi is. Ez a mi kis vállalatunk, a Modestic. Az ön másik oldalán ülő ragyogó fiatal hölgy a partnerem, a cég grafikusa, Sandrine.
A férfi a legszívdöglesztőbb mosolyát elővéve emelte fel lassan a barna lány kezét, egy „Szívből örvendek”-et duruzsolt miközben kezet csókolt Sandrine-nak. Épp ezt a mozdulatot kapták el a backstage-ből elsőként érkező Martin. Már a színpadról sem tetszett neki ez a bájgúnár, de ebben a pillanatban konkrétan meg tudta volna ütni. Visszafogta azonban magát és a legbarátságosabb mosollyal állt meg a lányok asztalánál.
- Nos, hölgyeim, remélem jól érezték magukat, bemutatnak az új barátjuknak?
- Örömmel - pillantott fel rá Sandrine - Ő itt Matthew, az ő műve, hogy ennyire elhíresült a kis bulitok a környéken.
- Nem tudom, ezért most hálás legyek vagy sem… mindenesetre üdvözlöm, Martin Gore. – fogott kezet a nála kb. két fejjel magasabb férfival – ön hogy érezte magát a bulin? – hangjában a visszafojtott feszültséget talán csak Sandrine hallhatta meg.
Dave is feltűnt szőke társa mögött - Nocsak, a szépséged egy újabb férfit bevonzott? - pillantott Adéle-re.
- Erről szó sincs, az úr is a ’társaság’ szóval élt, mint valaki más a közelmúltban… - nézett fel cinkosan Adéle. – Ha ilyen magányosak az emberek itt a városban, lehet pályát tévesztettem.
Dave értetlen pillantással nézett Adéle-ra.
- Társalkodónő kellene lennem, mit nekem a divatszakma. – magyarázta a lány – Matthew, kedves, mondd, nálatok nem lenne hasonló munkakör? Sandrine már nélkülem is meg tudja csinálni a céget. – évődött játékosan Adéle.
- Szerintem nagyon jól vagy ott ahol vagy - felelte Dave - Viszont a reklámszakemberünk szerencsés: Andy épp keres egyet. Valamit szeretne a Client nevű együttesével és látva a mai buli teltházát, azt hiszem, pont ilyen remek szakemberekre van szüksége, mint Matthew.
Matthew megköszönte az információt és kissé csalódottan indult el a megadott irányba, ahol megtalálhatja a banda harmadik emberét.
- Ejnye David, mindig csak az üzlet? Még alig volt alkalmam közel kerülni ehhez a csinos fiatalemberhez… - adta a csalódottat Adéle. Valójában úgy kellett visszafognia a fojtott vihogását Dave reakcióján.
- Én nem bánom, hogy lelépett. Kezdtem szédülni a parfümjétől. – így a szőkeség. A két férfi úgy állt az asztaluk mellett, mint a játékaikra vigyázó gyerekek. – Leülhetünk?
- Ezek után, kérlek - felelte somolyogva Sandrine.
- Meg akartad ismerni? Miért, talán elégedetlen vagy az ismeretségi köröddel? - felelte Dave Adéle kérdésére válaszolva.
- Ó, az sosem elég kiterjedt és sosem elég jó. Mindig jól jön egy sóvárgó bizniszmen. Főleg ha ilyen alakja van – hajtotta le utolsó korty pezsgőjét Adéle arrafelé tekintve, amerre az emlegetett eltűnt.
- Ha gondolod, visszahívhatom neked - mondta Dave.
- Hagyd a fenébe, ülj le, vagy hozz egy italt, vagy menjünk máshová. Kezd kihalni a hely. Don Juan tudja a számom, ha akar valamit - nézett jelentőségteljesen Dave-re a lány.
- Benne vagyok egy eltávozásban - mosolyodott el mocskosan a férfi.
Martin és Sandrine közben már túllendültek Matthew-n, és halkan beszélgettek, Dave indítványára viszont a szőke férfi is felkapta a fejét.
- Ha bulizni mentek, én kihagynám, bocs. Sandrine felajánlotta, hogy megmutatja a kiállítását ebben a közeli galériában. Exkluzív tárlatvezetés a művész által. Nincs kedvetek? – kérdezte Mar a többieket, magában drukkolva, hogy nehogy igent mondjanak.
Dave hátradőlt a székén. Szerette a művészetet, hiszen festett is és ugyan csábította az ajánlat, de összességében mégis úgy döntött, hogy most kihagyja - Nem, köszi. Nem is tudtam, hogy érdeklődsz a kiállítások iránt.
- Kíváncsi vagyok Sandrine munkáira, és úgy művelődni, hogy közben nem kattannak vakuk az arcomba… előre várom. – mosolygott ártatlanul Martin. – Akkor viszont búcsúzom, Dave. Adéle, viszlát – hajolt a lányhoz, aki persze barátságosan nyomott két puszit a férfi arcára. Azzal Martin és Sandrine kisétált, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül sem érjenek egymáshoz.
Miután kiléptek az utcára Sandrine mosolyogva fordult Martin felé - Érdekel a művészet? - nevetett.
- Ne nézz így rám, tényleg. Más dolog, hogy most meghalnék, ha képeket kellene nézegetnem. – kacsintott Martin, leintve az első taxit, és betessékelte a lányt.
- Miért, mi mást csinálnál szívesen? - nézett a férfire ártatlanul Sandrine.
Martin viszont eddig bírta a játékot. A sofőrnek dobott pár szó után szó nélkül tarkójánál fogva magához húzta a lányt, és éhesen csókolni kezdte.
Sandrine nem ellenkezett, sőt, levetkőzve a klubban megmutatkozott hűvös tartását mászott a férfi ölébe, hogy szenvedélyesen csókolhassa. Azért, ki kéne bírnia, míg megérkeznek...
Dave sem tervezett a klubban maradni - Menjünk mi is - indítványozta.
- Mehetünk, de merre? – szedelőzködött Adéle. Megrázta sűrű tincseit, lesimogatta magán a selymet a férfi tekintetétől követve. – Bulihoz szerintem nincs már energiám…
- Nem buli. Csak úgy sétálni.
- Okos vagy te, Gahan. Menjünk. - pillantott még körül megszokásból a lány, majd a férfi után indult.
Miután észrevétlen kisurrantak a klubból és Dave nyugtázta, hogy illetéktelen szem nem látja őket, megfogta Adéle kezét és magához húzta a nőt, hogy egy puszit nyomhasson a halántékára.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte melegen a lány, még kiélvezve, ahogy a férfi tartja őt.
- Mindennek keresed az okát? - dorgálta meg mosolyogva a férfi.
- Csak az érthetetlennek… egész este gyilkoltál, most meg ez? - simult a férfi oldalához, aki közben elindította magukat.
- Gyilkoltalak? Ugyan, csak kedvesen évődtem.
- Ja persze. Te dög. - kuncogott a lány, játékosan belebokszolva Dave bicepszébe. – Mondjuk… engem sem kell félteni.
- Mi is volt ez a Matthew - dolog? - kapott a szón Dave.
- Semmi különös. Odajött, hozott italt, leültettem. Megnyerő pasas. Miért érdekel? - lépdelt lehajtott fejjel Adéle. Borzasztóan kíváncsi volt, mi lehet most a férfi fejében.
- Más ne tartson rád igényt, ha egy mód van rá - mosolygott Dave.
- Merthogy?
- Kedvellek - vont vállat.
- Hízelgő… - hagyta annyiban a lány. - Milyen volt otthon? Pihentél? - váltott élesen témát.
- Mondhatni, de hamar itt voltam újra - pillantott Adéle-re.
- Miért? A mai buli? Nem gondolnám, hogy rászorultok az ilyesmire alig pár héttel a turné vége után…
- A buli az csak az egyik dolog. Élveztem a társaságod francia - kacsintott - Jó lett volna újra látni.
Adéle szíve akkorát dobbant, azt hitte, kihallatszik. - Én is, chéri. Hanem: most már hajlandó lennél megcsókolni? - állt meg egy rejtett útszakaszon kislányosan felnézve a férfira.
- Egy ilyen kérésnek lehet – ellenállni? - nevetett a férfi, majd finoman hajolt az ajkakra, ahogy édesen csókolta őket.
Adéle lábujjhegyen állva fonta karjait a férfi nyaka köré, olyan puhán, olyan könnyen, mint egy árnyék. Dave elnyújtotta csókjukat egybeolvadva a sötétséggel, ami körülvette őket.
Adéle nem mozdult. Észre sem vette a belépőt. Ordított a fülében a zene.
Dave elmosolyodott, majd a nőhöz sétált és finoman megérintette a vállát.
Adéle felsikkantott, ahogy a szívéhez kapott. Beletelt egy pár pillanatba, amíg értelmezte, ki áll mellette.
- Először is. Normális vagy? Kaptam egy kisebb infarktust. Másodszor pedig… – itt nemes egyszerűséggel lepattant a párkányról és a férfi nyakába ugrott.
Dave felnevetett.
- Minden ügyfelet így üdvözölsz?
- Á, nem, csak azokat, akik látták a mellem alatti anyajegyem. - kacsintott a lány. - Mit keresel itt?
- Ruháért jöttem. Reméltem, hogy rám tudsz adni valamit, pár nap múlva fellépésünk lesz egy kis klubban. Esetleg lenne kedvetek Sandrine-nal eljönni? - kérdezte mosolyogva, miközben meleg kezei a nő derekára csúsztak.
- Egész biztosan találunk neked valamit. Gyere csak. – Adéle, ha munkára terelődött a szó, azonnal rácsapott az információra, és az összes többi kérdést meg sem hallotta. A finom érintés fel sem tűnt neki. Máris a raktár felé csattogott meztelen talpain.
Dave engedelmesen követte a nőt. Adéle profin egyetlen pillantással felmérte a férfit, és néhány lazább stílusú, olajzöld, barna és bordó tónusú felsőt szedett elő, hogy az énekes választhasson.
- Ezek passzolnak a szemedhez. Próbáld fel mindet, légyszi, választunk. A nadrág… az viszont kötelező jelleggel ez lesz! Tökéletesen fogsz festeni benne. – húzott elő egy bordás anyagú, grafitosan csillogó, bordás anyagú szürke nadrágot. És még egy öv… igen, ez lesz az. Tökély. Na öltözz, addig én itt elüldögélek. – vette vissza pajkos énjét a rövid időre előtörő szakmai vérprofi helyére, s várakozón lehuppant egy sámlira, hogy végignézze a Gahan-féle divatbemutatót.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Dave bizonytalanul.
- Miben? Talán nem nézhetlek?
- Nem az, csak ezek a színek...
Lola üzenete:
- Chéri, a zöld főnyeremény. A többi csak próba. Légy szíves, adj egy esélyt a profizmusomnak.
- Rendben, nem bánom - mosolyodott el, majd elvette a ruhákat és körülnézett a sozában, de nem talált sehol egy kis zugot, ahol átöltözhetne - Felteszem, előtted kell vetkőznöm - mosolyodott el mocskosan.
- Természetesen. Talán zavar?
- Szerinted? - kérdezett vissza és már gombolta is ki az ingét.
- Ez az... már csak a pezsgő hiányzik.
- Aztán a végén nem tudnék miben előadni, mert elbasztuk az időt - nevetett fel. Gyorsan kibújt a ruháiból és belebújt az újakba.
- Na de kérlek. Itt most a profi Adéle-lel van dolgod. Hm… tudtam, hogy a nadrág jó lesz, azért hogy eltaláltam a méreted? – mérte végig a háttal álló énekest. - De fordulj csak meg… nem, nem a barna, ez már biztos.
Dave levette a zakót és most a zöldet próbálta fel - És ez? - kérdezte,.
- Meglátjuk… szeretném látni mind a hármat. De a zöld még versenyben van. - simogatta végig tekintetével a gyönyörű férfitestet.
Dave végigpróbálta mindegyik felsőrészt, amit Adéle ajánlott, teljesen rábízva magát a nőre, aki eközben szapora pulzussal legeltette tekintetét a férfin. De nem tett egyetlen kétértelmű megjegyzést sem, nem állt szándékában előadni a kiéhezettet. Csak nézte. Végül sikerült dönteni, maradt a zöld, finom anyagú, hosszú ujjú póló, amivel Dave egy gyors puszi után el is száguldott.
Sandrine - nak tetszett az a kis klub, ahová a meghívást kapták. Adéle Dave próbája után hívta fel a hírrel és boldogan mondott igent. A helyiség tele volt kis kerek asztalokkal, volt egy táncparkett is és egy színpad a fellépőknek. A világítás domináns színe a kék volt, de fellelhető volta piros, a zöld a narancssárga és lila is. A barna hajú nő egy színpad közeli kis asztalt választott. Valamivel korábban érkeztek, mint ahogy a fellépés maga megtörténik.
Adéle kíváncsian pillantott körül. Zártkörű rendezvény volt, így nem volt tömeg, ám a környező asztalok már mind foglaltak voltak. Az övék pont jó helyen volt, ha az asztaltól akarták végignézni a koncertet. A lány lassan gombolta le magáról tavaszi kabátját, közben alaposan körbejáratta tekintetét a közönségen. Volt pár ismerős arc, a londoni üzleti és zenei élet szereplői, néhányan ismerősként biccentettek oda az ilyen alkalmakra tartogatott bájos mosolyával körbepillantó nőnek aki kabátját letéve azonnal kisebb körútra indult, hogy üdvözölje ügyfeleit – és esetleg újakat szerezzen.
Sandrine hagyta Adéle-et érvényesülni. Elmélázva kevergette az időközben kikért koktélját, mígnem egy mély hang ki nem ugrasztotta onnan.
- Jó estét hölgyem.
A nő felnézett és elmosolyodott.
- Jó estét, monsieur.
- Kedves kollégája merre található? - kérdezte Dave. Még a szokásos fekete öltöny - nadrág felszerelésben volt.
- Ott elöl. Ismerkedik.
- Kemény melónak tűnik. Nem hagyhatom, hogy egyedül végezze - felelte, majd ezzel el is sétált Adéle irányába. Az otthagyott Sandrine, csak mosolyogva nézett utána. Sejtette, hogy Adéle nem teketóriázott sokat azon a bizonyos estén, amit kettesben töltöttek.
Adéle-nek épp egy harmincas menedzser csókolt kezet olyan elragadtatott pillantással, hogy a lány gondolatban megveregette saját vállát a ma estére választott ruháért. Stílszerűen az énekeshez öltözve, egy kiwizöld, vállát szabadon hagyó, térden alul érő selyemdíszítésű kis csodában, amitől szemei szinte irizáltak. Sziporkázott a bókok fényében, amelyek mellett bezsebelt néhány névjegyet, és együttműködésre tett ígértet. Külseje és sikerei ellenére még mindig tele volt kétségekkel, és nagy szüksége volt a megerősítésre, egyszerűen éreznie kellett, hogy elismerik.
Martin utolsókat igazított fürtjein, hogy mindegyik a megfelelő helyen álljon – ha csak öt percig is, de mégis. Dave neki is hozott egy felsőt a Modestictől, úgyhogy azon ritka alkalmak egyike volt ez, amikor igazán jól volt felöltözve. Sminkje már kész volt, be is énekelt, kicsit átmozgatta csontjait, majd kisétált öltözőjéből a bárhoz. Whiskey-jére várva vette észre a koktélját kevergető, gondolataiba merült lányt. Szokott stílusában, különösebb faksznik nélkül odasétált és melléült.
- Ma este, ha lehet, még gyönyörűbb vagy, mint a legutóbb.
- Te mindig a semmiből tűnsz elő? - mosolyodott el a lány, ahogy felkapta a fejét az ismerős hangra.
- A meglepetések embere vagyok. Hanem tudod… ezt tényleg büntetni kellene. Nem nézhetsz ki ilyen lélegzetelállítóan. – csúsztatta a lány combjára a kezét az asztal alatt a szőkeség.
- Ugyan, ez? - nézett végig magán a nő. Egy bő szabású, egyszerű grafitszürke felső volt rajta, hátán széles és mély kivágással, ami láthatóvá tette a két lapockáját és a háta teljes egészét. A felsőt vékony, egymást keresztező pántok tartották a helyén. Nadrágként egy szűk szabású, fekete bőrnadrágot választott, hozzá egyszerű fekete nagy csatos, vastag pántú magassarkúval - Semmi extra nincs benne - vont vállat finoman.
- Tükörrel találkoztál a közelmúltban? Veszélyesen gyönyörű vagy… itt helyben képes lennék…
- Mit? - kérdezett vissza a nő, egy halvány mosollyal.
- Ezeket a kis pántokat - cirógatott végig alattomosan, a külvilág számára gyakorlatilag észrevétlenül a nő hátán - elharapni... végignézni, ahogy lehullik rólad ez a fifikás kis rongy.
- Hát, ha tönkreteszed a felsőmet, valamivel kárpótolnod kell - sóhajtott fel színpadiasan, de mosolyogva. Adéle felé pillantva látta, hogy Dave már csatlakozott barátnőjéhez és épp az ismerőseinek mutatja be a lányt, aki bőszen osztogatta a névjegykártyákat. Dave biztos hozzáfűzi, hogy ma este a Modestic ruháit fogja viselni, így megnőtt az érdeklődés Adéle iránt.
- Bármit kérhetsz, ha láthatlak végre meztelenül – súgta a mondat végét a szőke egy vágyterhes pillantással. – Mit csinálsz a buli után?
- Valószínűleg hazamennék és kicsit dolgoznék a változatosság kedvéért. Miért, van valami jobb ötleted? - nézett a zöld szemekbe.
- Csak gondoltam segítenék levenni a ruháid. Ez a felső elég bonyolultnak látszik, a nadrág meg - markolta meg a lány combját egészen a tövénél – elég szűk. Ahogy az enyém is kezd az lenni.
- Csak nyugalom, még színpadra is kell állnod. Hosszú még az este - dőlt hátra a székén, szemei gonoszan csillogtak, ahogy előre élvezte a szőke férfi szenvedéseit. - Apropó, jól nézel ki - kacsintott.
- Ehh… köszi. Valami nagymenő divatgurutól van. Majd megmutatom a márkajelzést. Belül van. Addig kínozz csak nyugodtan, látom, élvezed. – azzal galádul belemarkolt ezúttal konkrétan a lány ágyékába, majd visszavonult a színpad mögé, Sandrine elakadt lélegzetű pislogásától kísérve.
Dave már sűrűn pislogott a színpad felé, míg Adéle egy utolsó névjegykártyát nyújtotta át. Mikor elszabadultak az érdeklődő, leendő ügyféltől a férfi megkérdezte:
- Esetleg érdekel, ami a színpad mögött van? Még van egy kis időm - kacsintott.
- Chéri, ha elvonsz a potenciális pénzkereséstől, akkor ajánlom, hogy valami érdekeset mutass – sziszegte Adéle bájmosolyra húzott fogai közül. Egyikük sem akarta, hogy észrevegyék a kettejük kis játékát. Azért persze megadóan sétált az énekes után.
- Érdekes lesz - mosolyodott el Dave, ahogy elvezette a nőt a színpad mögötti sötét sávba, ahová a fény nem ért el, de a nézőtér zajait tisztán lehetett hallani. A férfi nem hezitált sokat, a meleg kezek a vékony derékra csúsztak és ő a puha ajkakhoz hajolt, hogy csókolja őket eleinte finoman, majd egyre szenvedélyesebben.
Adéle meglepetésében eleinte még visszacsókolni is elfelejtett. Vagy három másodpercre. Aztán összes, hetek óta elfojtott vágyát beleadva falta Dave ajkait, míg karjai körülfonták a karcsú férfitestet, hogy ujjai a hátrasimított, sötét tincsek között érjenek révbe, bevetve a múltkor oly sikeres körömheggyel cirógatását.
Dave felmordult és vadabbul követelte magának az ajkakat, testét a másikéhoz préselte, így Adéle megérezhette kezdődő gerjedelmét.
- Itt? Megláthatnak.
- Akár.
- Megölsz, Gahan. - húzta fenekébe markolva, ha lehet, még közelebb magához a férfit.
Dave gonoszul és halkan felnevetett ezt hallva, majd folytatta a nő csókolását az utolsó percig. Végül elszakadt az ostromlott ajkaktól és rájuk súgta - Igazán mennem kell.
- Rohadék. - lihegte a lány. - Ezt visszakapod, angol. - azzal végigsimított kissé meggyűrődött ruháján, és, hogy méltóságának legalább érzete megmaradjon benne, enyhén riszálva ő sétált ki előbb a sötétből.
Dave csak sötéten nézett utána pár másodpercig, majd eltűnt a másik irányban.
Adéle orra alatt anyanyelvén szitkozódva sétált vissza asztalukhoz, arcán persze nem látszott más, csak enyhe kipirultság, ami még jól is állt neki – nagy mestere volt érzelmei elrejtésének. Belül most is forrt. „Ez a… alig kapok levegőt, úgy felizgatott.”
- Je déteste les hommes. – sóhajtotta a levegőbe férfiak iránti gyűlöletét barátnője mellé huppanva.
Sandrine csak kérdőn nézett rá, miközben kortyolt egyet a koktéljából.
- Bólogass, kérlek. Különben meg mindegy. Buli van. - dörmögte látványosan kedvetlenül Adéle. – Már látom, hogy ebből még lesz bajom.
- Dave? - kérdezett vissza Sandrine a színpadra fellépő énekesre pillantva, akinek jelenléte sikolyokat csalt elő a környező asztalok nőnemű tulajdonosaikból. A barna hajú lány elfintorodott, majd újabbat kortyolt.
- Ki más? Van érzékem a választáshoz. Nem kellene belebonyolódnom, a fene egye meg. - dörzsölte meg homlokát Adéle kissé gondterhelten. - Isteni pasi, de nem egyszerű. Látom, neked nem szimpatikus.
- Nem ő. Ők - biccentett fejével az őrjöngő rajongók felé - Sosem fogom megérteni... - sóhajtotta, rájuk pillantva, majd visszafordult Adéle-hez. Nem zavarta, hogy a szőke férfi belekezdett az első dalba és Dave énekelni kezdett - Az világos, hogy lefeküdtél vele - jelentette ki egyszerűen, közel hajolva Adéle-hez, hogy hallja, amit mond - de mit tervezel, mi lesz ebből?
- Nem tervezek semmit. Nem tervezhetek. Nős, gyerekek. – beszéd közben is képtelen volt levenni a szemét a beszéd tárgyáról – Csak éppen… észbontóan jó vele. Nemcsak a szex – ami igen, megtörtént – minden. Nevetünk, kedves, gyengéd. Merde! – káromkodott a szőke lány. – Eleve rossz pozícióban vagyok. Most is, nézd meg mit művel. – A színpadon a férfi elővezette összes jól ismert mozdulatát, amitől a női sikolyok hangosabbak lettek még az eddiginél is. Mindezt Adéle szemébe bámulva. – De veletek… nem volt semmi aznap?
- Amikor te elmentél Dave-vel? Nem.
- Naaaa... esetleg azóta? - vigyorgott Adéle a pletyka lehetőségétől.
- Tudod jól, hogy nincs időm ilyesmire - forgatta meg a szemeit Sandrine - És azt sem értem, hogy te miért kínzod magad egy nős férfival. Ha szerelem kell, - olyan hangsúllyal ejtette ezt a szót, mintha a világ leghaszontalanabb dolgáról beszélne - akkor menj, keress valakit, aki hozzád való paraméterekkel rendelkezik, nem nős és nem csal meg fűvel - fával egy turnén, mint ahogy ő teszi a nejével.
- Hát lehet, hogy számodra hihetetlen, de én sem így terveztem. De tudod mit? Nem bánom. Embertelenül jó volt – tudod, az ilyesmi megesik néha. – Adéle kicsit megbántódott barátnője szavain. Ilyenkor ütköztek ki különböző temperamentumukból adódó ellentéteik. A legjobban persze azt utálta, hogy a lánynak igaza van, de ezt a világért sem vallotta volna be, inkább tódította. – Különben is, ki beszélt itt szerelemről?
- Véleményem szerint vágyódsz egy társ után. Különben utálnád őt?
- Nem utálom, csak ott hagyott felhúzva a rohadék. Nagyon is jól elvagyok szingliként. - terelte a szót Adéle, holott maga sem hitt a szavainak.
A színpadon közben fokozódtak az események, bár közel sem volt olyan észveszejtő tombolás meg meztelenkedés, mint egy stadionkoncerten. Sokkal csendesebben folyt a buli.
Sandrine elhallgatott és elmélázva figyelte a koncertet. A rajongók, akiknek sikerült bejutniuk a bulira, szokásukhoz híven tomboltak a bulira, igaz jóval szelídebben, mintha egy stadionban tennék.
Dave eközben nem állta meg mocskos mozdulatok nélkül és nem véletlenül csinálta ezeket úgy, hogy Adéle is észrevegye őket. A lány belement a játékba, kizárva tudatából növekvő kétségeit. Kifordult az asztalánál, hogy formás lábait az énekes is láthassa a színpadról, keresztbe tette azokat, és az est további részében gyakorlatilag mozdulatlanul ült, ahogy egymás szemébe bámultak végig a koncert alatt.
A szőkeséget ezúttal nem a szokott műsor kötötte le, amit Dave produkált, bár tagadhatatlanul az is hatással volt rá, mint mindig. De most mégis, a műsor teljes hosszában le-lepillantott Sandrine-ra, aki kissé átlátszóan adta az unottat. Martin persze észlelte a sunyin rá-rákúszó tekintetet, és alig tudott ilyenkor elnyomni egy mocskos vigyort – sokszor nem is tette. Úgysem érdekelt senkit, hova néz.
Sandrine nem bánta azokat a mocskos pillantásokat. Észrevette, hogy Adéle sajátos játékba kezdett az énekessel.
A mézszőke lány és Dave között egy furcsán izgató mentális párbeszéd kezdődött, tekintetükkel beszélgettek – nem éppen szűzies témákról. Adéle zsigerei már remegtek az izgalomtól, amikor a férfi tekintetét megváltozni érezte – és hamarosan megértette miért, amikor egy puha érintést érzett a vállán, és hátrapillantva egy fogpasztamosolyú, fekete hajú férfira esett tekintete. Olyan harminc körül lehetett és csak úgy üvöltött róla a siker és a gazdagság.
- Elnézést a zavarásért hölgyem, de nem tudtam nem észrevenni kegyedet, olyan erős jelenség - mondta mosolyogva, lágy hangon a férfi. Sandrine az érkezőre nézett, majd Adéle-ra.
Adéle egy pillanatra nem találta a hangját.
- Ööö… nos… és miben segíthetek?
- Ha megengedi, csak élvezném a társaságát. Ha nem bánja...
A fiúk közben elértek az utolsó számhoz is. Sandrine a mellette zajló jelenettől somolyogva nézett fel a színpadra.
- Nézd már Sandrine, mostanában mindenki ezzel jön… - kacsintott oda társnőjének, elkapva a színpad felé vetett pillantását, jelezve, hogy benne van a játékban. Úgyis jön eggyel Dave-nek az előbbi kis akciójáért. – Nézze meg az ember, még italt is hozott… nem bánom, foglaljon helyet. Kit tisztelhetünk? – invitálta a leglefegyverzőbb mosolyával az idegent.
- Fascinant... - jegyezte meg a megszólított, de a férfi nem adta jelét, hogy hallotta volna, leült Adéle mellé és felé nyújtotta az italt egy névjegykártyával egyetemben.
A lány látványosan elfordult a színpadtól – ahol még elkapott egy gyilkos pillantást Dave-től – hogy teljesen az idegennek szentelhesse megjátszott figyelmét. Ujjai közé csippentette a kis papírszeletet, hogy leolvassa udvarlójának nevét.
- Örvendek, Matthew… szóval a reklámszakmában utazik? Mit keres egy ilyen koncerten?
- Az én cégem szervezte meg ennek a bulinak a hírverését - felelte a jóképű, kreolbőrű férfi. magas volt és a ruha anyagán keresztül is látszottak szépen kidolgozott izmai - És ön mivel foglalkozik?
- Az én cégem felelős a merényletért a jelenlévő hölgyek ellen, amely szerint ruha van a zenekar tagjain. - fordult a színpad felé, hogy csatlakozzon a búcsúzó zenekart tapsoló közönséghez. Dave úgy nézett rá…
- Hatásos darab - felelte a férfi. A zenekar lesétált a színpadról.
- Úgy véli? Mi is. Ez a mi kis vállalatunk, a Modestic. Az ön másik oldalán ülő ragyogó fiatal hölgy a partnerem, a cég grafikusa, Sandrine.
A férfi a legszívdöglesztőbb mosolyát elővéve emelte fel lassan a barna lány kezét, egy „Szívből örvendek”-et duruzsolt miközben kezet csókolt Sandrine-nak. Épp ezt a mozdulatot kapták el a backstage-ből elsőként érkező Martin. Már a színpadról sem tetszett neki ez a bájgúnár, de ebben a pillanatban konkrétan meg tudta volna ütni. Visszafogta azonban magát és a legbarátságosabb mosollyal állt meg a lányok asztalánál.
- Nos, hölgyeim, remélem jól érezték magukat, bemutatnak az új barátjuknak?
- Örömmel - pillantott fel rá Sandrine - Ő itt Matthew, az ő műve, hogy ennyire elhíresült a kis bulitok a környéken.
- Nem tudom, ezért most hálás legyek vagy sem… mindenesetre üdvözlöm, Martin Gore. – fogott kezet a nála kb. két fejjel magasabb férfival – ön hogy érezte magát a bulin? – hangjában a visszafojtott feszültséget talán csak Sandrine hallhatta meg.
Dave is feltűnt szőke társa mögött - Nocsak, a szépséged egy újabb férfit bevonzott? - pillantott Adéle-re.
- Erről szó sincs, az úr is a ’társaság’ szóval élt, mint valaki más a közelmúltban… - nézett fel cinkosan Adéle. – Ha ilyen magányosak az emberek itt a városban, lehet pályát tévesztettem.
Dave értetlen pillantással nézett Adéle-ra.
- Társalkodónő kellene lennem, mit nekem a divatszakma. – magyarázta a lány – Matthew, kedves, mondd, nálatok nem lenne hasonló munkakör? Sandrine már nélkülem is meg tudja csinálni a céget. – évődött játékosan Adéle.
- Szerintem nagyon jól vagy ott ahol vagy - felelte Dave - Viszont a reklámszakemberünk szerencsés: Andy épp keres egyet. Valamit szeretne a Client nevű együttesével és látva a mai buli teltházát, azt hiszem, pont ilyen remek szakemberekre van szüksége, mint Matthew.
Matthew megköszönte az információt és kissé csalódottan indult el a megadott irányba, ahol megtalálhatja a banda harmadik emberét.
- Ejnye David, mindig csak az üzlet? Még alig volt alkalmam közel kerülni ehhez a csinos fiatalemberhez… - adta a csalódottat Adéle. Valójában úgy kellett visszafognia a fojtott vihogását Dave reakcióján.
- Én nem bánom, hogy lelépett. Kezdtem szédülni a parfümjétől. – így a szőkeség. A két férfi úgy állt az asztaluk mellett, mint a játékaikra vigyázó gyerekek. – Leülhetünk?
- Ezek után, kérlek - felelte somolyogva Sandrine.
- Meg akartad ismerni? Miért, talán elégedetlen vagy az ismeretségi köröddel? - felelte Dave Adéle kérdésére válaszolva.
- Ó, az sosem elég kiterjedt és sosem elég jó. Mindig jól jön egy sóvárgó bizniszmen. Főleg ha ilyen alakja van – hajtotta le utolsó korty pezsgőjét Adéle arrafelé tekintve, amerre az emlegetett eltűnt.
- Ha gondolod, visszahívhatom neked - mondta Dave.
- Hagyd a fenébe, ülj le, vagy hozz egy italt, vagy menjünk máshová. Kezd kihalni a hely. Don Juan tudja a számom, ha akar valamit - nézett jelentőségteljesen Dave-re a lány.
- Benne vagyok egy eltávozásban - mosolyodott el mocskosan a férfi.
Martin és Sandrine közben már túllendültek Matthew-n, és halkan beszélgettek, Dave indítványára viszont a szőke férfi is felkapta a fejét.
- Ha bulizni mentek, én kihagynám, bocs. Sandrine felajánlotta, hogy megmutatja a kiállítását ebben a közeli galériában. Exkluzív tárlatvezetés a művész által. Nincs kedvetek? – kérdezte Mar a többieket, magában drukkolva, hogy nehogy igent mondjanak.
Dave hátradőlt a székén. Szerette a művészetet, hiszen festett is és ugyan csábította az ajánlat, de összességében mégis úgy döntött, hogy most kihagyja - Nem, köszi. Nem is tudtam, hogy érdeklődsz a kiállítások iránt.
- Kíváncsi vagyok Sandrine munkáira, és úgy művelődni, hogy közben nem kattannak vakuk az arcomba… előre várom. – mosolygott ártatlanul Martin. – Akkor viszont búcsúzom, Dave. Adéle, viszlát – hajolt a lányhoz, aki persze barátságosan nyomott két puszit a férfi arcára. Azzal Martin és Sandrine kisétált, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül sem érjenek egymáshoz.
Miután kiléptek az utcára Sandrine mosolyogva fordult Martin felé - Érdekel a művészet? - nevetett.
- Ne nézz így rám, tényleg. Más dolog, hogy most meghalnék, ha képeket kellene nézegetnem. – kacsintott Martin, leintve az első taxit, és betessékelte a lányt.
- Miért, mi mást csinálnál szívesen? - nézett a férfire ártatlanul Sandrine.
Martin viszont eddig bírta a játékot. A sofőrnek dobott pár szó után szó nélkül tarkójánál fogva magához húzta a lányt, és éhesen csókolni kezdte.
Sandrine nem ellenkezett, sőt, levetkőzve a klubban megmutatkozott hűvös tartását mászott a férfi ölébe, hogy szenvedélyesen csókolhassa. Azért, ki kéne bírnia, míg megérkeznek...
Dave sem tervezett a klubban maradni - Menjünk mi is - indítványozta.
- Mehetünk, de merre? – szedelőzködött Adéle. Megrázta sűrű tincseit, lesimogatta magán a selymet a férfi tekintetétől követve. – Bulihoz szerintem nincs már energiám…
- Nem buli. Csak úgy sétálni.
- Okos vagy te, Gahan. Menjünk. - pillantott még körül megszokásból a lány, majd a férfi után indult.
Miután észrevétlen kisurrantak a klubból és Dave nyugtázta, hogy illetéktelen szem nem látja őket, megfogta Adéle kezét és magához húzta a nőt, hogy egy puszit nyomhasson a halántékára.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte melegen a lány, még kiélvezve, ahogy a férfi tartja őt.
- Mindennek keresed az okát? - dorgálta meg mosolyogva a férfi.
- Csak az érthetetlennek… egész este gyilkoltál, most meg ez? - simult a férfi oldalához, aki közben elindította magukat.
- Gyilkoltalak? Ugyan, csak kedvesen évődtem.
- Ja persze. Te dög. - kuncogott a lány, játékosan belebokszolva Dave bicepszébe. – Mondjuk… engem sem kell félteni.
- Mi is volt ez a Matthew - dolog? - kapott a szón Dave.
- Semmi különös. Odajött, hozott italt, leültettem. Megnyerő pasas. Miért érdekel? - lépdelt lehajtott fejjel Adéle. Borzasztóan kíváncsi volt, mi lehet most a férfi fejében.
- Más ne tartson rád igényt, ha egy mód van rá - mosolygott Dave.
- Merthogy?
- Kedvellek - vont vállat.
- Hízelgő… - hagyta annyiban a lány. - Milyen volt otthon? Pihentél? - váltott élesen témát.
- Mondhatni, de hamar itt voltam újra - pillantott Adéle-re.
- Miért? A mai buli? Nem gondolnám, hogy rászorultok az ilyesmire alig pár héttel a turné vége után…
- A buli az csak az egyik dolog. Élveztem a társaságod francia - kacsintott - Jó lett volna újra látni.
Adéle szíve akkorát dobbant, azt hitte, kihallatszik. - Én is, chéri. Hanem: most már hajlandó lennél megcsókolni? - állt meg egy rejtett útszakaszon kislányosan felnézve a férfira.
- Egy ilyen kérésnek lehet – ellenállni? - nevetett a férfi, majd finoman hajolt az ajkakra, ahogy édesen csókolta őket.
Adéle lábujjhegyen állva fonta karjait a férfi nyaka köré, olyan puhán, olyan könnyen, mint egy árnyék. Dave elnyújtotta csókjukat egybeolvadva a sötétséggel, ami körülvette őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése